Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Bíró János és Bíró Kata
Gyűjtő:
Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje:
1955
Gyűjtés helye:
Lészped
Közlő:
Kallós Zoltán
Közlés ideje:
1971
Megjelenés helye:
Kallós Zoltán 1971: 275-281/88. sz.
Szöveg
Bíró János Bíró,
Bíró Katalinval,
Kiket az törökök
El fogtak rablani.
„Húgom, édes húgom,
Tudod, mit gondoltam,
Húgom, édes húgom,
Tudod, mit gondoltam?
Kelj fel magad, kelj fel,
Siss pogácsát nekink,
Kelj fel magad, kelj fel,
Siss pogácsát nekink,
Hogy mi induljunk el
A mi apáinkhoz,
Hogy mi induljunk el
A mi apáinkhoz!”
Bíró Kata felkelt,
S ő fel es kíszile.
„Testvérem, testvérem,
Kelj fel, készen vagyak,
Hogy mi induljunk el
A mi anyáinkhoz!”
Mennek, menegetnek,
Ketten beszélgetnek.
Jaj, már Bíró János
Hátranez egy kevest,
Jaj, már Bíró János
Hátranez egy kevest:
„Jönnek az törökök,
Rabolnak el minket.
Húgom, édes húgom,
Húgom, Bíró Kata:
Nezz vissza egy kevest,
De te meg ne ijedj,
Nezz vissza egy kevest,
De te meg ne ijedj!
Jönnek az törökök,
Rabolnak el minket.
Húgom, Bíró Kata,
Bújj bé vízmosásba,
Térgyelj a nap felé,
Fogd fel a kezedet,
Térgyelj a nap felé,
Fogd fel a kezedet:
Kérjed a jó Istent,
Segéljen meg minket,
Segéljen meg minket,
Hogy vágjam el őket!”
Jaj, már az törökök
Csak oda érének,
Jaj, már az törökök
Csak oda érének.
Kivevé az kardját,
Mind elvágta őket,
Kivevé az kardját,
Mind elvágta őket.
Eggyet fogott hagyni,
Azt es hírmondani,
Eggyet fogott hagyni,
Azt es hírmondani.
„Húgom, édes húgom,
Kelj ki vízmosásból,
Húgom, édes húgom,
Kelj ki vízmosásból!
Mind elvágtam őket,
Eggyet fogtam hagyni,
Azt es hírmondani,
Azt es hírmondani.”
S a nagy hosszú utat
Eleikbe vették,
S a bút s a bánatot
Magikhoz ölelték.
Csak oda érének
S az édes annyikhoz.
„Húgom, édes húgom,
Kérejz csak bé magad!”
„Asszonyom, asszonyom,
Nagy tisztes asszonyom:
Fogadjon bé minket
Már az éccakára!”
„Menj el innen, kúdus,
Bűzed nem állhatom,
Menj el innen, kúdus,
Bűzed nem állhatom.”
„Bátyám. Bíró János,
Bé nem fogadának.
Itt van már meghaljunk
Már az kapujikba.”
„Húgom, Bíró Kata,
Szaladj még, kérejz be,
Húgom, Bíró Kata,
Szaladj még, kérejz be!”
„Asszonyom, asszonyom,
Nagy tisztes asszonyom:
Kérem, fogadjon bé
S a meleg házába!”
„Menj el innen, kúdus,
Bűzed sem állhatom,
Menj el innen, kúdus,
Bűzed sem állhatom.”
„Bátyám, Bíró János,
Bé nem fogadának,
Jaj, még a bűzünket
Sem fogják állhatni.”
„Húgom, Bíró Kata,
Szaladj még, kérejz be,
Nem meleg házikba,
Bár az istállóba!”
„Gazdáim, gazdáim,
Fogadjon bé minket,
Nem meleg házikba,
Bár az istállóba!”
„Szaladj te, szógáló,
Csapd bé oda őket,
Szaladj te, szógáló,
Csapd bé oda őket!”
„Bíró Kata, húgom,
Tudd meg, hogy meghalok,
Tizenkét órakor
Szavam megfoganik.
Első kakasszókor
Világból kimúlok.”
„Testvérem, testvérem,
Már én mit csináljak?”
„Sirass már ingemet,
Sirass keservesen,
Sirass már ingemet,
Sirass keservesen!
Mind úgy sirass ingem:
Bácsim, Bíró János,
Kiket az törökök
El fogtak rablani,
Harminc esztendeig
Ott fogtunk maradni,
Harminc esztendeig
Ott fogtunk maradni.
Már eljöttünk mi es
A mi anyáinkhoz,
Jaj, de még bűzünket
Se fogták állani.”
„Már a kúdusoknak
Vittetek-e enni?”
„Nem vittünk, nem vittünk.”
„Szaladj te, szógáló,
Szaladj te, szógáló,
Vigy te nekik enni!”
Jaj, már a szógáló
Ki es fogott menni,
Hallgatkozik vala,
Bíró Katát hallja,
Kata keservesen
Fog már siratozni.
Jaj, már a szógáló
Vissza fogott menni.
„Asszonyom, asszonyom,
De nagy dolgot halltam:
Jaj, az egyik kúdus
Már meg fogott halni,
Másik úgy siratja:
Bátyám, Bíró János,
Kiket az törökök
El fogtak rablani,
Harminc esztendeig
Ott fogtak tartani.”
„Istenem, Istenem,
Tán nem gyermekeim,
Istenem, Istenem,
Tán nem gyermekeim?!”
Oda es mene már,
Jaj, az édeannya:
„Leányom, leányom,
Mér nem mondtad magad,
Mér nem mondtad magad:
Gyermekeim vagytok,
Mér nem mondtad magad:
Gyermekeim vagytok?
Mer nem a házamba,
Meleg kebelembe,
Meleg kebelembe,
Bécsaptalak lenne.”
„Anyám, édesanyám,
Nem kellett kebele,
Nem kellett kebele,
Csak a meleg háza.”
Összeölelkeztek,
S helybe meg es haltak,
Összeölelkeztek,
S helybe meg es haltak.
Bíró János Bíró,
Bíró Katalinval,
Kiket az törökök
El fogtak rablani.
„Húgom, édes húgom,
Tudod, mit gondoltam,
Húgom, édes húgom,
Tudod, mit gondoltam?
Kelj fel magad, kelj fel,
Siss pogácsát nekink,
Kelj fel magad, kelj fel,
Siss pogácsát nekink,
Hogy mi induljunk el
A mi apáinkhoz,
Hogy mi induljunk el
A mi apáinkhoz!”
Bíró Kata felkelt,
S ő fel es kíszile.
„Testvérem, testvérem,
Kelj fel, készen vagyak,
Hogy mi induljunk el
A mi anyáinkhoz!”
Mennek, menegetnek,
Ketten beszélgetnek.
Jaj, már Bíró János
Hátranez egy kevest,
Jaj, már Bíró János
Hátranez egy kevest:
„Jönnek az törökök,
Rabolnak el minket.
Húgom, édes húgom,
Húgom, Bíró Kata:
Nezz vissza egy kevest,
De te meg ne ijedj,
Nezz vissza egy kevest,
De te meg ne ijedj!
Jönnek az törökök,
Rabolnak el minket.
Húgom, Bíró Kata,
Bújj bé vízmosásba,
Térgyelj a nap felé,
Fogd fel a kezedet,
Térgyelj a nap felé,
Fogd fel a kezedet:
Kérjed a jó Istent,
Segéljen meg minket,
Segéljen meg minket,
Hogy vágjam el őket!”
Jaj, már az törökök
Csak oda érének,
Jaj, már az törökök
Csak oda érének.
Kivevé az kardját,
Mind elvágta őket,
Kivevé az kardját,
Mind elvágta őket.
Eggyet fogott hagyni,
Azt es hírmondani,
Eggyet fogott hagyni,
Azt es hírmondani.
„Húgom, édes húgom,
Kelj ki vízmosásból,
Húgom, édes húgom,
Kelj ki vízmosásból!
Mind elvágtam őket,
Eggyet fogtam hagyni,
Azt es hírmondani,
Azt es hírmondani.”
S a nagy hosszú utat
Eleikbe vették,
S a bút s a bánatot
Magikhoz ölelték.
Csak oda érének
S az édes annyikhoz.
„Húgom, édes húgom,
Kérejz csak bé magad!”
„Asszonyom, asszonyom,
Nagy tisztes asszonyom:
Fogadjon bé minket
Már az éccakára!”
„Menj el innen, kúdus,
Bűzed nem állhatom,
Menj el innen, kúdus,
Bűzed nem állhatom.”
„Bátyám. Bíró János,
Bé nem fogadának.
Itt van már meghaljunk
Már az kapujikba.”
„Húgom, Bíró Kata,
Szaladj még, kérejz be,
Húgom, Bíró Kata,
Szaladj még, kérejz be!”
„Asszonyom, asszonyom,
Nagy tisztes asszonyom:
Kérem, fogadjon bé
S a meleg házába!”
„Menj el innen, kúdus,
Bűzed sem állhatom,
Menj el innen, kúdus,
Bűzed sem állhatom.”
„Bátyám, Bíró János,
Bé nem fogadának,
Jaj, még a bűzünket
Sem fogják állhatni.”
„Húgom, Bíró Kata,
Szaladj még, kérejz be,
Nem meleg házikba,
Bár az istállóba!”
„Gazdáim, gazdáim,
Fogadjon bé minket,
Nem meleg házikba,
Bár az istállóba!”
„Szaladj te, szógáló,
Csapd bé oda őket,
Szaladj te, szógáló,
Csapd bé oda őket!”
„Bíró Kata, húgom,
Tudd meg, hogy meghalok,
Tizenkét órakor
Szavam megfoganik.
Első kakasszókor
Világból kimúlok.”
„Testvérem, testvérem,
Már én mit csináljak?”
„Sirass már ingemet,
Sirass keservesen,
Sirass már ingemet,
Sirass keservesen!
Mind úgy sirass ingem:
Bácsim, Bíró János,
Kiket az törökök
El fogtak rablani,
Harminc esztendeig
Ott fogtunk maradni,
Harminc esztendeig
Ott fogtunk maradni.
Már eljöttünk mi es
A mi anyáinkhoz,
Jaj, de még bűzünket
Se fogták állani.”
„Már a kúdusoknak
Vittetek-e enni?”
„Nem vittünk, nem vittünk.”
„Szaladj te, szógáló,
Szaladj te, szógáló,
Vigy te nekik enni!”
Jaj, már a szógáló
Ki es fogott menni,
Hallgatkozik vala,
Bíró Katát hallja,
Kata keservesen
Fog már siratozni.
Jaj, már a szógáló
Vissza fogott menni.
„Asszonyom, asszonyom,
De nagy dolgot halltam:
Jaj, az egyik kúdus
Már meg fogott halni,
Másik úgy siratja:
Bátyám, Bíró János,
Kiket az törökök
El fogtak rablani,
Harminc esztendeig
Ott fogtak tartani.”
„Istenem, Istenem,
Tán nem gyermekeim,
Istenem, Istenem,
Tán nem gyermekeim?!”
Oda es mene már,
Jaj, az édeannya:
„Leányom, leányom,
Mér nem mondtad magad,
Mér nem mondtad magad:
Gyermekeim vagytok,
Mér nem mondtad magad:
Gyermekeim vagytok?
Mer nem a házamba,
Meleg kebelembe,
Meleg kebelembe,
Bécsaptalak lenne.”
„Anyám, édesanyám,
Nem kellett kebele,
Nem kellett kebele,
Csak a meleg háza.”
Összeölelkeztek,
S helybe meg es haltak,
Összeölelkeztek,
S helybe meg es haltak.
Megjegyzés
Az ismétlődő török utalások miatt mindhárom moldvai változatában kétségtelenül törökkori ballada tárgya: a rabságból hazatérő gyermekeit fel nem ismerő, rajtuk mint idegennek vélteken meg nem könyörülő anyának és gyermekeinek tragikus története nemcsak a magyarban, hanem a szláv népek folklórjában is közkeletű balladai tárgy. Az itt adott változatok közül kettőben csak a két testvér, a harmadikban — bűnhődésképpen — velük együtt a két szülő is a halál áldozatául esik. (Egy negyedik — meseváltozata kötetünkben a 263. sz alatt.) A közölt változatok közül kettő valamennyi eddig ismert darab közül a legterjedelmesebb, illetőleg legteljesebb. Lészpeden a II. változatot többen is tudják.
Kálmány, Szeged népe II, 2—3. — Solymossy, MNépr.2 III, 96—7, 125. — Faragó—Jagamas 93—100. — Gragger 180. — Ortutay, SzNb. 301—2. — Csanádi—Vargyas 487—8. — Vargyas, MB. 14—7. — Leader 307—12.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 631.)
Támogatók
Partnerek
