Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Bíró János és Bíró Kata


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1955
Gyűjtés helye: Lészped
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 275-281/88. sz.

Szöveg

Bíró János Bíró,
Bíró Katalinval,
Kiket az törökök
El fogtak rablani.

„Húgom, édes húgom,
Tudod, mit gondoltam,
Húgom, édes húgom,
Tudod, mit gondoltam?

Kelj fel magad, kelj fel,
Siss pogácsát nekink,
Kelj fel magad, kelj fel,
Siss pogácsát nekink,

Hogy mi induljunk el
A mi apáinkhoz,
Hogy mi induljunk el
A mi apáinkhoz!”

Bíró Kata felkelt,
S ő fel es kíszile.
„Testvérem, testvérem,
Kelj fel, készen vagyak,

Hogy mi induljunk el
A mi anyáinkhoz!”
Mennek, menegetnek,
Ketten beszélgetnek.

Jaj, már Bíró János
Hátranez egy kevest,
Jaj, már Bíró János
Hátranez egy kevest:

„Jönnek az törökök,
Rabolnak el minket.
Húgom, édes húgom,
Húgom, Bíró Kata:

Nezz vissza egy kevest,
De te meg ne ijedj,
Nezz vissza egy kevest,
De te meg ne ijedj!

Jönnek az törökök,
Rabolnak el minket.
Húgom, Bíró Kata,
Bújj bé vízmosásba,

Térgyelj a nap felé,
Fogd fel a kezedet,
Térgyelj a nap felé,
Fogd fel a kezedet:

Kérjed a jó Istent,
Segéljen meg minket,
Segéljen meg minket,
Hogy vágjam el őket!”

Jaj, már az törökök
Csak oda érének,
Jaj, már az törökök
Csak oda érének.

Kivevé az kardját,
Mind elvágta őket,
Kivevé az kardját,
Mind elvágta őket.

Eggyet fogott hagyni,
Azt es hírmondani,
Eggyet fogott hagyni,
Azt es hírmondani.

„Húgom, édes húgom,
Kelj ki vízmosásból,
Húgom, édes húgom,
Kelj ki vízmosásból!

Mind elvágtam őket,
Eggyet fogtam hagyni,
Azt es hírmondani,
Azt es hírmondani.”

S a nagy hosszú utat
Eleikbe vették,
S a bút s a bánatot
Magikhoz ölelték.

Csak oda érének
S az édes annyikhoz.
„Húgom, édes húgom,
Kérejz csak bé magad!”

„Asszonyom, asszonyom,
Nagy tisztes asszonyom:
Fogadjon bé minket
Már az éccakára!”

„Menj el innen, kúdus,
Bűzed nem állhatom,
Menj el innen, kúdus,
Bűzed nem állhatom.”

„Bátyám. Bíró János,
Bé nem fogadának.
Itt van már meghaljunk
Már az kapujikba.”

„Húgom, Bíró Kata,
Szaladj még, kérejz be,
Húgom, Bíró Kata,
Szaladj még, kérejz be!”

„Asszonyom, asszonyom,
Nagy tisztes asszonyom:
Kérem, fogadjon bé
S a meleg házába!”

„Menj el innen, kúdus,
Bűzed sem állhatom,
Menj el innen, kúdus,
Bűzed sem állhatom.”

„Bátyám, Bíró János,
Bé nem fogadának,
Jaj, még a bűzünket
Sem fogják állhatni.”

„Húgom, Bíró Kata,
Szaladj még, kérejz be,
Nem meleg házikba,
Bár az istállóba!”

„Gazdáim, gazdáim,
Fogadjon bé minket,
Nem meleg házikba,
Bár az istállóba!”

„Szaladj te, szógáló,
Csapd bé oda őket,
Szaladj te, szógáló,
Csapd bé oda őket!”

„Bíró Kata, húgom,
Tudd meg, hogy meghalok,
Tizenkét órakor
Szavam megfoganik.

Első kakasszókor
Világból kimúlok.”
„Testvérem, testvérem,
Már én mit csináljak?”

„Sirass már ingemet,
Sirass keservesen,
Sirass már ingemet,
Sirass keservesen!

Mind úgy sirass ingem:
Bácsim, Bíró János,
Kiket az törökök
El fogtak rablani,

Harminc esztendeig
Ott fogtunk maradni,
Harminc esztendeig
Ott fogtunk maradni.

Már eljöttünk mi es
A mi anyáinkhoz,
Jaj, de még bűzünket
Se fogták állani.”

„Már a kúdusoknak
Vittetek-e enni?”
„Nem vittünk, nem vittünk.”
„Szaladj te, szógáló,

Szaladj te, szógáló,
Vigy te nekik enni!”
Jaj, már a szógáló
Ki es fogott menni,

Hallgatkozik vala,
Bíró Katát hallja,
Kata keservesen
Fog már siratozni.

Jaj, már a szógáló
Vissza fogott menni.
„Asszonyom, asszonyom,
De nagy dolgot halltam:

Jaj, az egyik kúdus
Már meg fogott halni,
Másik úgy siratja:
Bátyám, Bíró János,

Kiket az törökök
El fogtak rablani,
Harminc esztendeig
Ott fogtak tartani.”

„Istenem, Istenem,
Tán nem gyermekeim,
Istenem, Istenem,
Tán nem gyermekeim?!”

Oda es mene már,
Jaj, az édeannya:
„Leányom, leányom,
Mér nem mondtad magad,

Mér nem mondtad magad:
Gyermekeim vagytok,
Mér nem mondtad magad:
Gyermekeim vagytok?

Mer nem a házamba,
Meleg kebelembe,
Meleg kebelembe,
Bécsaptalak lenne.”

„Anyám, édesanyám,
Nem kellett kebele,
Nem kellett kebele,
Csak a meleg háza.”

Összeölelkeztek,
S helybe meg es haltak,
Összeölelkeztek,
S helybe meg es haltak.


Megjegyzés

Az ismétlődő török utalások miatt mindhárom moldvai változatában kétségtelenül törökkori ballada tárgya: a rabságból hazatérő gyermekeit fel nem ismerő, rajtuk mint idegennek vélteken meg nem könyörülő anyának és gyermekeinek tragikus története nemcsak a magyarban, hanem a szláv népek folklórjában is közkeletű balladai tárgy. Az itt adott változatok közül kettőben csak a két testvér, a harmadikban — bűnhődésképpen — velük együtt a két szülő is a halál áldozatául esik. (Egy negyedik — meseváltozata kötetünkben a 263. sz alatt.) A közölt változatok közül kettő valamennyi eddig ismert darab közül a legterjedelmesebb, illetőleg legteljesebb. Lészpeden a II. változatot többen is tudják.

Kálmány, Szeged népe II, 2—3. — Solymossy, MNépr.2 III, 96—7, 125. — Faragó—Jagamas 93—100. — Gragger 180. — Ortutay, SzNb. 301—2. — Csanádi—Vargyas 487—8. — Vargyas, MB. 14—7. — Leader 307—12.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 631.)