Betyár vagyok, az apám is nem volt más
Aranyosrákosi Székely Ádám Költészeti koszorú című versgyűjteményéből (1866–1886)
1. Betyár vagyok, az apám is nem volt más,
Ostor fi tyeg a vállamon, karikás.
Ha sarkantyúm lovam hasába vágom,
Repül velem, mint szél a rónaságon.
2. Nem kell az én lovam hátára nyereg;
Nem is abba’ terem egy betyár gyerek.
Krisztus úgyse’, nem is ér egy fakovát,
Ki a szőrén meg nem üli a lovát.
3. Patkó sem kell az én lovam lábára;
Azt sem tudom, hogy mi egynek az ára.
Minek oda patkó, ahol nem kopog,
Soh’ se’ fagy bé a kecskeméti homok.
4. Nincs Magyarországon olyan inzsellér,
Aki egy nap olyan hosszú földet mér:
Kecskeméten megszomjaztam kedvembe’,
Bevágtattam jó bort innya Egerbe.
Tanulságos e hamisítatlan néptermékeket sorban, amint következnek, összevetni egymással. Jellemző példáját adják, mint válik az epikai részletek elhagyogatásával a balladából és románcból igazi népdal, mely még homályos vonatkozással is alig sejteti az egykori ballada tárgyát.
(Kanyaró 2015: 445.)
259. Betyár vagyok, az apám is nem volt más (Kolozsvár)
Lelőhely: EA 2276: 208. lap, 150. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 754.)