Betlen Anna

Sárosi Mihály, Betlen János,
Egy asztalnál ülnek vala,
Együtt ösznek isznak vala,
Együtt beszélgetnek vala.

Szóval mondja Sárosi Mihály:
Halja-e[!] kend kedves komám!
Fenyítse meg kend a hugát,
Éjszakának idejébe
Ne járjon az istálóba,
Kocsisomat szeretgeti,
Hű paripám ébresztgeti. –

Hallja-e kend kedves komám!
Az én hugom jámbor leány. –

Szóval mondja Sárosi Mihály:
Megmutatom jámborságát,
Két karomnak erejivel,
Fényös kardomnak élivel.

Hallja kapu csikorgását,
Magos patkó kopogását,
Selyöm szoknya suhogását,
Mingyár’ ment az istálóba, ||
Az istáló ajtajába,
Szóval mondja kocsissának:
Nyisd ki kocsis az ajtódat! –

Nem nyithatom kedves gazdám!
Szabadon van hü paripám,
Ha kinyitom, elszalasztom,
Tudom soha meg sem fogom. –

Ugy megrugá az ajtaját,
Hogy kétfelé esék mingyát,
Hát ott vagyon Betlen Anna,
Kardját belé akasztotta,
Sejöm szoknya elhasada,
Piross vére kicsordula.

Haza möne Betlen Anna,
Lefekvék a vetött ágyba,
Reggel odamönt az ángya:
Mi lölt, mi lölt Betlen Anna!

Aj mi nem lölt kedves ángyom!
Behágék a kőkertömbe,
Rózsabokor megakaszta,
Sejöm szoknya elhasada,
A vér mingyárt kicsordúla;
Talpig vagyok alutt vérbe,
Magam pedig haló-félbe. –

Hallod-e te Betlen Anna!
Állj ki te az udvarodra,
Imádkozzál az istennek,
Bocsássa meg büneidet. –

Ángyom, ángyom, kedves ángyom,
Mossanak meg ürmös borba,
Takarjanak gyönge gyócsba,
Küldjenek ki Kolosvárra,
Vögyön minden példát róla,
Az árvának hogy van dolga. –

KRIZA János 1863a (Koszorú) – Ua. in MNGY III. 1882: 18–20/11.sz. Tagolatlan szöveg, csekély módosítással, mely a nyelvjárási hangalakokat érinti. Gyulai irodalmi nyelvi formában közölte újra a balladát, melynek kéziratát Kriza eredetileg neki küldte el, s melynek Koszorú-beli megjelenésénél korábban szintén ő bábáskodott. Ua. in SZNGY I. 1956: 69–71/31. H. n., é. n., gy. n. – Irodalmi nyelvi formában, néhány nagyobb egységre (szakaszra) tagoltan, de nem az első közlés tagolása szerint.
A Fogarasi Istvánhoz hasonlóan Bethlen Anna balladáját is töredékesen találta meg Gálffy Sándor. Az 1862. január 30-án írt (általunk csak Kriza jegyzetéből ismert) levelében a Betlen Anna-balladát is felsorolta azok között, melyeknek „Némi vázzát” bírja, „ de variánsai kénenek”. Gyűjtési ideje – Gálffy levelének keltezéséből ítélve – 1861–62-re tehető (L. MTAKK 413: 30.)
    A ballada megjelenésének körülményeiről lásd a 18. számú ballada (Fogarasi István) jegyzetét.

(Olosz Katalin jegyzete; Kriza János 2013: 631.)