Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Betlen Anna


Gyűjtő: Gálffy Sándor
Gyűjtés ideje: 1863
Gyűjtés helye: Udvarhelyszék
Közlő: Kriza János
Közlés ideje: 2013
Megjelenés helye: Kriza János 2013: 147-149/31. sz.

Szöveg

Sárosi Mihály, Betlen János,
Egy asztalnál ülnek vala,
Együtt ösznek isznak vala,
Együtt beszélgetnek vala.

Szóval mondja Sárosi Mihály:
Halja-e[!] kend kedves komám!
Fenyítse meg kend a hugát,
Éjszakának idejébe
Ne járjon az istálóba,
Kocsisomat szeretgeti,
Hű paripám ébresztgeti. –

Hallja-e kend kedves komám!
Az én hugom jámbor leány. –

Szóval mondja Sárosi Mihály:
Megmutatom jámborságát,
Két karomnak erejivel,
Fényös kardomnak élivel.

Hallja kapu csikorgását,
Magos patkó kopogását,
Selyöm szoknya suhogását,
Mingyár’ ment az istálóba, ||
Az istáló ajtajába,
Szóval mondja kocsissának:
Nyisd ki kocsis az ajtódat! –

Nem nyithatom kedves gazdám!
Szabadon van paripám,
Ha kinyitom, elszalasztom,
Tudom soha meg sem fogom. –

Ugy megrugá az ajtaját,
Hogy kétfelé esék mingyát,
Hát ott vagyon Betlen Anna,
Kardját belé akasztotta,
Sejöm szoknya elhasada,
Piross vére kicsordula.

Haza möne Betlen Anna,
Lefekvék a vetött ágyba,
Reggel odamönt az ángya:
Mi lölt, mi lölt Betlen Anna!

Aj mi nem lölt kedves ángyom!
Behágék a kőkertömbe,
Rózsabokor megakaszta,
Sejöm szoknya elhasada,
A vér mingyárt kicsordúla;
Talpig vagyok alutt vérbe,
Magam pedig haló-félbe. –

Hallod-e te Betlen Anna!
Állj ki te az udvarodra,
Imádkozzál az istennek,
Bocsássa meg büneidet. –

Ángyom, ángyom, kedves ángyom,
Mossanak meg ürmös borba,
Takarjanak gyönge gyócsba,
Küldjenek ki Kolosvárra,
Vögyön minden példát róla,
Az árvának hogy van dolga. –



Megjegyzés

KRIZA János 1863a (Koszorú) – Ua. in MNGY III. 1882: 18–20/11.sz. Tagolatlan szöveg, csekély módosítással, mely a nyelvjárási hangalakokat érinti. Gyulai irodalmi nyelvi formában közölte újra a balladát, melynek kéziratát Kriza eredetileg neki küldte el, s melynek Koszorú-beli megjelenésénél korábban szintén ő bábáskodott. Ua. in SZNGY I. 1956: 69–71/31. H. n., é. n., gy. n. – Irodalmi nyelvi formában, néhány nagyobb egységre (szakaszra) tagoltan, de nem az első közlés tagolása szerint.
A Fogarasi Istvánhoz hasonlóan Bethlen Anna balladáját is töredékesen találta meg Gálffy Sándor. Az 1862. január 30-án írt (általunk csak Kriza jegyzetéből ismert) levelében a Betlen Anna-balladát is felsorolta azok között, melyeknek „Némi vázzát” bírja, „ de variánsai kénenek”. Gyűjtési ideje – Gálffy levelének keltezéséből ítélve – 1861–62-re tehető (L. MTAKK 413: 30.)
    A ballada megjelenésének körülményeiről lásd a 18. számú ballada (Fogarasi István) jegyzetét.

(Olosz Katalin jegyzete; Kriza János 2013: 631.)