Bereg Náni
ismeretlen
1. Bereg Náni kiment az erdőre,
Ráhenyélt a tölgyfa venyikére.
Egyet-kettőt kurjantottam neki:
Kelj fel, Náni, mert meglát valaki.
2. Bereg Náni bément a csárdába.
Száz icce bort parancsolt asztalra.
Száz icce bort, száz gyertyaszál mellé:
Hadd igyék a kilenc zsandárlegény.
3. Hozhatod már, Bereg Náni: vége,
Nem lágyul meg a zsandárok szíve.
Addsza, Náni, ide a kezedet,
Hadd verjük rá a vas karperecet!
4. Bereg Náni t zsandárok kísérik,
A babája az ablakon nézi.
Ne nézd, babám, gyászos életemet,
Mind teérted szenvedem ezeket.1
5. Bereg Náni széles pántlikája,
Nem lobog (már) többet az hajába.
Tedd be Náni, az láda fiába,
Majd jó lesz a kislányod hajába.
1. Az ablakból való utánnézés, s az érte kapott szemrehányás közös vonás a magyar és székely balladákban. Lásd M. Népkölt. Gyűjtemény, I. 224, 226, 222; II. 52. stb.
(Kanyaró 2015: 281.)
108. Bereg Náni (Sárosmagyarberkes)
Lelőhely: KANYARÓ Ferenc 1906b: 240. lap, 2. sz.
108.1. A ballada eredeti lejegyzése: MUEKvGyLtár 51. csomag. Ismeretlen kéz írása.
Kanyarónak jelentős mértékben közbe kellett avatkoznia, hogy a romlott szöveget közölhető állapotba hozza.
Bereg Náni széles pántlikája
Nem lobog már többet az hajába.
Tedd be Náni a láda-fiába
Majd jó lessz a kis lányod hajába. A strófát Kanyaró áthelyezte a ballada végére.
Bereg Náni kiment az erdőre,
Ráhenyélt a tögyfa venyhikére,
Egyet-kettőt kúrjantottam nekie neki
Kelj fel Náni, mert meg lát valaki.
Náni Bereg Náni bément a csárdába
100 itcze bort parancsolt az asztalra
100 itcze bór bort, 100 szál gyértya mellé
Hadd igyék a 9 zsandár legény
Hozhatod már, Bereg Náni: vége.
Nem lágyul meg a zsandárok szíve: Kanyaró betoldása
Atcza Náni ide a kezedet, hadd
verjék rá a vas kárperecet[!]
Hadd verjük rá a vas karperecet.
Mikór Bereg Nánit vason Bereg Nánit zsandárok kísérik
A babája az ablakon nézi.
Ne nézd babám gyászos életemet
Mind teérted szenvedem ezt ezeket.
A lap hátoldalán ugyanaz a kéz írása:
„Tárgya: Bereg Náni ez egy gyermekgyilkos anya volt, megölte három gyermekét.”
Más kéz piros ceruzával: Sáros – M. Berkesz[?] 1844.
A balladát feltehetően egy régebbi kéziratról másolta le a gyűjtő, akinek kézírása arra vall, hogy a 19. század végén–20. század elején készült a másolat.
A balladát követően, ugyanabban az összehajtott fél ívlapból kialakított iratgyűjtőben Kanyaró adatgyűjtései, feljegyzései találhatók a balladával kapcsolatban, valamint az Ethnographia-beli közlemény gyermekgyilkos nőkre vonatkozó részének első fogalmazványa.
108.2. A ballada másolata Kanyaró Ferenc kézírásában: AKKvár–MsU 1352: 267–268. Gyűjtési helyként Sáros-Magyar-Berkes[!] szerepel.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 665.)