Bedő József és János

ismeretlen

1. Ó, gyászos jelen és szomorú elválás,
Ó, szíveket vérző véletlen hírhallás!
Meghót Bedő József, s nincsen Bedő János:
Eltemeté őket a két szomszéd város.

2. Öreg Bedő József elmaradt párjával,
Özvegy Finta Rákhel, egy bús jó anyával.
E kettős csapásra harmadik volt férje:
Van könnye, mellyel őt sírjáig kísérje?

3. Józsefet Fejérvár védő erőssége1
Gyöngy-tornyain tartá, mégis ott lőn vége.
Az erős vitéz, ki ágyúknak parancsolt,
Egy nem vélt esetre nagy hirtelen megholt.

4. Csak fű s moha terem az ő sírdombjukon,
S így sóhajtnak vissza akadozó hangon:
– Ne sírj, édesanyánk, töröld le arcodat!
Megnyered könyvedből2 készült koronádat.

5. Földi királyomnak szolgáltam, míg éltem,
Most fenn ülök mennyben, örök békességben.
Isten hozzád, édesanyám, Finta Rákhel,
Közel sírod, te is mennyekbe siess fel!

6. Kérlek téged, Bedő Ferenc, édes bátyám,
Hogy néha vaj egyszer emlékezzél reám.
Gondolj az idegen földi sírhalmokra,
S tarts bár egy pár könnyet mindenkor számunkra.||

7. Csendesen jöjjön el éltetek estéje,
Későn lépjen be a sír bús éjjelébe.
Bedő Sára néne, s Bedő Julánna!
Van-é szív valahol, ki minket ne szánna?

8. Finta s Bedő urak és minden testvérim,
Édes hazám s minden falubelieim,
Ifjú barátaim, el ne felejtsetek:
Bár egy pár könnycseppet érettem ejtsetek!

9. Nagy Dániel s Bogdán esterázsás mester!
Elhunytam én, és így hull el minden ember.
Üt az óra, lejárt: életemnek vége.
Isten hozzád! Fáklyám már csak eddig ége.

10. – Kedves két halottam, hát én már mit tegyek?3
Mély bánatim között immár hová legyek?
Eldűlt a két támasz az oldalom mellől,
Hidegen fú a szél észak s kelet felől.

11. Nyugodjatok békén, édes két halottam!
Majd találkozunk még egy nagy napon ottan!

1. Bedő József tüzér altiszt lehetett Gyulafehérvárt.
2. Könnyeiből.
3. Itt anyjok siratja meg őket. Az itt elsiratott Bedő József és János Háromszék egyik derék családjához tartoztak. Kitűnt közülök a Bocskai előtti székely mozgalmakban Bedő István; 1690-ben Bedő Pál unitárius püspök, kinek temetésén Apafi fejedelem is megjelent. Az újabb időkben kitűnt közülök Bedő Albert államtitkár, a magyar erdészet újjáteremtője.

(Kanyaró 2015: 505–506.)

305. Bedő József és János (Háromszék)
Lelőhely: AKKvár–MsU 2105: 38–39. lap. Kanyaró Ferenc kézírása.

305.1. A ballada eredeti lejegyzése: MUEKvGyLtár 40. csomag ([Háromszéki népköltési gyűjtemény], 6. ív, m) betűvel jelzett adat, számozatlan lapok.)
 Úgy tűnik, Kanyaró a siratóének tartalmi–családi vonatkozásait félreértette: értelmezése szerint az özvegy fi át és férjét vesztette el. Ennek megfelelően a szöveget alaposan megnyirbálta és átírta, közbeavatkozásai folytán azonban ellentmondásos és zavaros lett a két Bedő története és családi viszonyaiknak kapcsolatrendszere. A sok kihagyás és átírás láttán felmerülhet a kérdés: vajon nem más forrásból másolta-e Kanyaró ezt a siratóverset. Bizonyítékunk erre nincs, azt viszont Kanyaró autográf másolatai bizonyítják, hogy a 40. csomagban található háromszéki gyűjtemény minden balladáját és siratóénekét lemásolta. Feltehetően nem tett kivételt Bedő József és János esetében sem. A másolat külalakja (a kézírás szemmel látható romlása) a szokatlanul nagy számú és lényegi beavatkozás, valamint a tartalmi elemek összekuszálása azt a gyanút keltik, hogy ekkor már jelentkeztek a Kanyarón nemsokára elhatalmasodó betegség első jelei, annak tudható be a szöveg indokolatlan és sikertelen megnyirbálása és átírása.

Oh gyászos jelenés, szomoru elvállás
Oh szivet vérező véletlen hirhallás,
Meghót Bedő József s nincsen Bedő János
Eltemeti ^Eltemeté őket a két szomszéd város.
Öreg Bedő József el marad ^elmaradt parjának ^párjával
Özvegy Finta Rákhel egy bus jó anyának ^anyával.
E kettős csapásra hamadik volt férje,
Van könnye, mi őtet ^{mellyel őt} sirjáig kisérje.
Jánost egy koporsó Alvinczen elzárta
Élte szép reggelén, midőn nem is várta. ^{Kihagyott két sor}
Józsefet Fejérvár védlő ^védő erőssége
Gyógykarjain ^{Gyöngy tornyain} tartá, mégis ott lőn vége
Az erős vitéz ki ágyuknak parancsolt
Egy nem vélt esetre nagy hirtelen megholt
E két szomszéd anyaföldnek kebelében
Csendesen alusznak a sir éjjelében. ^{Kihagyott két sor}
Csak fü s moha terem az ők sirdombjukon
S igy sohajtnak vissza akadozó hangon:
Ne sirj édes anyánk, töröld meg ^le arczodot,
Megnyered könyvedből készült koronádot.
E földet megrakó ágyuk ropogása
Nekem most mennyei ágyuknak hangzása _{Kihagyott két sor}
Földi királyomnak szolgáltam míg éltem
Most fen ülök menyben, örök békességben.
Isten hozzád édes anyám Finta Rákhel
Közel te sirod ^te is, mennyekbe siess fel.
Kérlek téged Bedő Ferenc kedves bátyám,
Hogy néha vaj egyszer emlékezzél reám.
Rejtsd szivedbe kérlek emlékezetemet,
Midőn más halandók felejtik nevemet. _{Kihagyott két sor}
Gondolj az idegen földi sirhalmokra
S tarts bár egy pár könnyet mindenkor számunkra.
Csendesen jöjjön el éltetek estvéje ^estéje,
Későre lepjen be a sir bus éjjele ^{Későn lépjen be a sír bús éjjelébe}
Bedő Sára néne, s Bedő Juliánna
Van-e sziv valahol, ki minket ne szánna?
Ily gyászos esetre még gyermekeitek
Könnyi se hulljanak, boldogok legyetek _{Kihagyott két sor}
Finta, Bedő urak és minden testvéreim ^testvérim,
Édes hazám s minden jó falus feleim
Ifjuság ^Ifjú barátim ^barátaim el ne felejtsétek
Bár egy pár könnycseppet éretem ejtsetek.
Nagy Dániel s Bogdán estrázsamesterek ^{esterázsás mester}
Elhunytam ^én, s ^és igy hunynak ^hull el minden emberek ^ember.
Késő vénségtekben történjen haláltok
S odafenn a menybe majtég meg találtok. _{Kihagyott két sor}
Üt az óra lejárt, vége életemnek ^{életemnek vége}
Isten hozzád fáklyám, mely csak eddig ége.
Kedves két halottam, hát én már mit tegyek
Mély bánatim között immág ^immár hova legyek.
Eldölt ^Eldűlt a két támasz az oldalom mellől
Hidegen fu a szél észak s kelet felől.
Minden reménységem a fi amban vala
Ki ifju korába oly hamar meghala. _{Kihagyott sorpár}
Nyugodjatok békén édes két halottam
Majd találkozunk még egy dicsö nagy napon.

 A gyűjtő megjegyzése: „Ennek és az előbbinek [Jakab Károly] szerzője csak némileg ösmeretlen, mintha Erdős Lajos irta volna, különben még nem tudott megbizonyosodni a nem találkozás miatt.
A gyűjtő.”

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 781–783.)

A hivatkozás feloldásához: Hivatkozott irodalom.