Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

II. Betyár-, rab- és történeti énekek

Bedő István


Gyűjtő: ismeretlen
Gyűjtés ideje: ismeretlen
Gyűjtés helye: ismeretlen
Közlő: Olosz Katalin
Megjelenés helye: Kanyaró 2015: 343-345/154. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

ismeretlen



Szöveg

1. Mihály vajda táborába
Tódul sok székelység.
Ott van székely szabadsága,
Ott minden reménység.
Bedő István zászlójukat
Nagy fenn lobogtatja,
Magyarokat szép Erdélyből
Kiűzni akarja.

2. Mint Atilla[!] idejében,
Székely lesz itt csak úr.
A magyarság rossz uraság,
Menjen a Tiszán túl.
Szép Kolozsvár székelyeknek
Légyen fővárossa
Átillától maradt rájok
Ennek igaz jussa.||

3. Bukik Endre s Mihály vajda
Bedő István rémül,
Csalfa Básta magyar közé
Küldi őtet kémül.
Székely Mózes bízik benne,
Székely segítségben.
Nemes serge büszkén léptet
Brassai szép téren.

4. Ámde Rádul csak berándul
Zernyesti szoroson,
Most tudja meg Székely Mózes,
Milyen szoros ottan.
Hősként hull el nemes serge
Véle egyetembe.
Árulójuk Bedő István
Lép nagy kegyelembe. ||

5. Szegény Mózes, okos fejed
Került rút karóra.
Nemes tested rossz ebeknek
Veték kóstolóra.
Oláhságnak, székelységnek
Telt1 a zsákmány bőven,
Csak az ország, Erdélyország
Forgott veszendőben.2

6. Régi székely szabadságnak
Bitang már a híre,
Amióta Bedő István
Lett annak vezére.
Pokolba kellett volna őt
Már régen küldeni,
Mintsem ezt a szép országot
Ily poklul veszteni. ||

7. Básta kezd most uralkodni
Labanc módra itten.
A nyomorult magyarságon
Nincsen, ki segítsen.
Akasztófát állítanak
Minden tágas téren,
Nemes urak függnek rajtok,
Hol hárman, hol négyen.

8. Kirabolják az országnak
Minden gazdagságát.
Levagdalnak ifjat, vénet,
Ki nagy sarcot nem ád.
Jézsuiták miséznek az
Elvett templomokban:
Megtért népnek minden üdve,

Boldogsága ott van. ||
9. Jó Bocskai hajdú hadát
Bástára zúdítja
Rémült Rádul bércsordáját
Haza futamítja.
Bedő István marad csak benn
Magyaroknál, kémül,
Székelyeket csak izgatja,
Örökös inségül.

10. Rajtaveszt, most reámennek
Hajdúk seregestül,
Hogy elküldjék Básta után
Bedőt mindenestül.
Földre rontják új házával,
Ott foly el mind vére,
Ki a testvér magyaroknak
Esküdt végvesztére.



Megjegyzés

1. Jut [Kanyaró javítása a szövegben]
2. elveszőben [Kanyaró javítása a szövegben]

 

154. Bedő István (H. n.)
Lelőhely: MUEKvGyLtár 40. csomag. Kanyaró Ferenc kézírása.
A történeti ének eredeti lejegyzését nem találtuk meg. Kanyaró feltehetően régi kéziratos énekeskönyvből másolta ki a szöveget. Az is lehet, hogy 19. századi verselő archaizáló költeménye került Kanyaró kezébe. De még az is elképzelhető, hogy maga Kanyaró Ferenc a vers szerzője. – A Régi Magyar Költők Tárának XVII. századi köteteiben nem szerepel ez a vers.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 711.)