Bedő István
ismeretlen
1. Mihály vajda táborába
Tódul sok székelység.
Ott van székely szabadsága,
Ott minden reménység.
Bedő István zászlójukat
Nagy fenn lobogtatja,
Magyarokat szép Erdélyből
Kiűzni akarja.
2. Mint Atilla[!] idejében,
Székely lesz itt csak úr.
A magyarság rossz uraság,
Menjen a Tiszán túl.
Szép Kolozsvár székelyeknek
Légyen fővárossa
Átillától maradt rájok
Ennek igaz jussa.||
3. Bukik Endre s Mihály vajda
Bedő István rémül,
Csalfa Básta magyar közé
Küldi őtet kémül.
Székely Mózes bízik benne,
Székely segítségben.
Nemes serge büszkén léptet
Brassai szép téren.
4. Ámde Rádul csak berándul
Zernyesti szoroson,
Most tudja meg Székely Mózes,
Milyen szoros ottan.
Hősként hull el nemes serge
Véle egyetembe.
Árulójuk Bedő István
Lép nagy kegyelembe. ||
5. Szegény Mózes, okos fejed
Került rút karóra.
Nemes tested rossz ebeknek
Veték kóstolóra.
Oláhságnak, székelységnek
Telt1 a zsákmány bőven,
Csak az ország, Erdélyország
Forgott veszendőben.2
6. Régi székely szabadságnak
Bitang már a híre,
Amióta Bedő István
Lett annak vezére.
Pokolba kellett volna őt
Már régen küldeni,
Mintsem ezt a szép országot
Ily poklul veszteni. ||
7. Básta kezd most uralkodni
Labanc módra itten.
A nyomorult magyarságon
Nincsen, ki segítsen.
Akasztófát állítanak
Minden tágas téren,
Nemes urak függnek rajtok,
Hol hárman, hol négyen.
8. Kirabolják az országnak
Minden gazdagságát.
Levagdalnak ifjat, vénet,
Ki nagy sarcot nem ád.
Jézsuiták miséznek az
Elvett templomokban:
Megtért népnek minden üdve,
Boldogsága ott van. ||
9. Jó Bocskai hajdú hadát
Bástára zúdítja
Rémült Rádul bércsordáját
Haza futamítja.
Bedő István marad csak benn
Magyaroknál, kémül,
Székelyeket csak izgatja,
Örökös inségül.
10. Rajtaveszt, most reámennek
Hajdúk seregestül,
Hogy elküldjék Básta után
Bedőt mindenestül.
Földre rontják új házával,
Ott foly el mind vére,
Ki a testvér magyaroknak
Esküdt végvesztére.
1. Jut [Kanyaró javítása a szövegben]
2. elveszőben [Kanyaró javítása a szövegben]
154. Bedő István (H. n.)
Lelőhely: MUEKvGyLtár 40. csomag. Kanyaró Ferenc kézírása.
A történeti ének eredeti lejegyzését nem találtuk meg. Kanyaró feltehetően régi kéziratos énekeskönyvből másolta ki a szöveget. Az is lehet, hogy 19. századi verselő archaizáló költeménye került Kanyaró kezébe. De még az is elképzelhető, hogy maga Kanyaró Ferenc a vers szerzője. – A Régi Magyar Költők Tárának XVII. századi köteteiben nem szerepel ez a vers.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 711.)