Beder Mózes
ismeretlen
1. Beder Mózes mit gondolál,
Amikor te kárinkodtál?
– Én egyebet nem gondoltam,
Hanem egyet kárinkodtam.
2. Beder Mózesné, jó anyám,
Bár ne várjon többé reám.
Inkább várjon halálomra,
A magad1 megholt fiára.
3. Mózesné, nyisd ki kapudat,
Most viszik bé a fiadat!
Csinálj hamar nyújtópadot,
Húzasd meg a nagyharangot!
4. – Édes fiam, mé’t halál meg?
Szüvem mé’t szomorítád meg?
– Azét hótam meg, éd’sanyám,
Me’t a menkő esött reám.
5. – Anyám, engem ne sirasson,
Hanem példámon tanuljon,
S mondja meg a nagyvilágnak:
Így járnak, kik kárinkodnak!
6. Édes anyám, bocsásson meg!
Ha vétettem, engedjen meg!
Mindenkinek megbocsátok,
S nékem is megbocsássatok!2
1. Így: maga helyett
2. Ez is újabb kori ballada lehet. Erkölcsöt prédikál az újabb kor szokása szerint.
(Kanyaró 2015: 486-487.)
293. Beder Mózes (Háromszék)
Lelőhely: AKKvár–MsU 2105: 29. lap. Kanyaró Ferenc kézírása.
293.1. A ballada eredeti lejegyzése: MUEKvGyLtár 40. csomag ([Háromszéki népköltési gyűjtemény], 5. ív, i) jelzésű adat, számozatlan lapok.)
1. Beder Mózes mit gondolál,
Amikor te kárinkodtál?
– Én egyebet nem gondoltam,
Hanem egyet kárinkodtam.
2. Beder Mózes né, édes jó anyám,
Már Bár ne várjon többé reám.
Inkább várjon halálomra,
A maga A magad megholt fiára.
3. Mózesné, nyisd ki kapudat,
Most viszik be a fiadat! ||
Csinálj hamar nyújtó padot,
Húzasd meg a nagy harangot!
4. – Édes fiam, mét halál meg?
Szüvem mét szomorítád meg?
– Azét hótam meg, én éd’s anyám,
Met a menkő esett reám.
5. – Anyám engem ne sirasson,
Hanem példámon tanuljon,
S mondja meg a nagy világnak:
Így járnak kik kárinkodnak!
6. Édes jó anyám, bocsáss bocsásson meg!
Ha vétettem, engedj engedjen meg!
Mindenkinek megbocsátok,
S nekem is engedjenek meg megbocsássatok!
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 775–776.)