Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Beder Mózes


Gyűjtő: ismeretlen
Gyűjtés ideje: 1896 májusa után
Gyűjtés helye: Háromszék
Közlő: Olosz Katalin
Megjelenés helye: Kanyaró 2015: 486-487/293. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

ismeretlen



Szöveg

1. Beder Mózes mit gondolál,
Amikor te kárinkodtál?
– Én egyebet nem gondoltam,
Hanem egyet kárinkodtam.

2. Beder Mózesné, jó anyám,
Bár ne várjon többé reám.
Inkább várjon halálomra,
A magad1 megholt fiára.

3. Mózesné, nyisd ki kapudat,
Most viszik bé a fiadat!
Csinálj hamar nyújtópadot,
Húzasd meg a nagyharangot!

4. – Édes fiam, mé’t halál meg?
Szüvem mé’t szomorítád meg?
– Azét hótam meg, éd’sanyám,
Me’t a menkő esött reám.

5. – Anyám, engem ne sirasson,
Hanem példámon tanuljon,
S mondja meg a nagyvilágnak:
Így járnak, kik kárinkodnak!

6. Édes anyám, bocsásson meg!
Ha vétettem, engedjen meg!
Mindenkinek megbocsátok,
S nékem is megbocsássatok!2



Megjegyzés

1. Így: maga helyett
2. Ez is újabb kori ballada lehet. Erkölcsöt prédikál az újabb kor szokása szerint.

(Kanyaró 2015: 486-487.)

293. Beder Mózes (Háromszék)
Lelőhely: AKKvár–MsU 2105: 29. lap. Kanyaró Ferenc kézírása.

293.1. A ballada eredeti lejegyzése: MUEKvGyLtár 40. csomag ([Háromszéki népköltési gyűjtemény], 5. ív, i) jelzésű adat, számozatlan lapok.)

1. Beder Mózes mit gondolál,
Amikor te kárinkodtál?
– Én egyebet nem gondoltam,
Hanem egyet kárinkodtam.

2. Beder Mózes né, édes anyám,
Már Bár ne várjon többé reám.
Inkább várjon halálomra,
A maga A magad megholt fiára.

3. Mózesné, nyisd ki kapudat,
Most viszik be a fiadat! ||
Csinálj hamar nyújtó padot,
Húzasd meg a nagy harangot!

4. – Édes fiam, mét halál meg?
Szüvem mét szomorítád meg?
– Azét hótam meg, én éd’s anyám,
Met a menkő esett reám.

5. – Anyám engem ne sirasson,
Hanem példámon tanuljon,
S mondja meg a nagy világnak:
Így járnak kik kárinkodnak!

6. Édes anyám, bocsáss bocsásson meg!
Ha vétettem, engedj engedjen meg!
Mindenkinek megbocsátok,
S nekem is engedjenek meg megbocsássatok!

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 775–776.)