Bede László

ismeretlen

1. Sír a harang keservesen,
Mert húzzák azt szép csendesen,
Egy véletlenül megholtnak,
Szánakozásra méltónak.1

2. Temetik hát Bede Lászlót,
Ki a világról lemondott,
Mikor még nem is gondolta,
Véletlenül történt holta.2

3. A falunak a legvégén,
Az Egerszeg nevű helyén,
Hej, vége leve szegénynek,
Bedő[!] László életének.

4. Gyilkos keze megirigylé,
S éltét azonnal elvégzé,
Kiontá szép piros vérét,
Összerontá minden testét. ||

5. Ó, gyilkosok, mit tevétek,
Amidőn agyonütétek?
Mit vétettem én tinéktek,
Hogy vélem ezt míveltétek?

6. Az én nagy jajgatásomra
Szörnyű sok nép gyűlt csodára,
Midőn vérem kiontották,
S életemet eloltották.

7. Keservesen sír az anya,
Mert meg van halva a fia.
– Anyám, engem ne sirasson,
Egy könnycseppet se hullasson.

8. Összegyűltek a rokonok,
Hadd lássák meg atyjafiok,
S lássák, hogy a piros vére
Patak módra folyt a földre.

9. Onnan félholtan fölvették,
Csakhamar szekérbe tevék.
Akkor hamar hazavivék,
De éltét meg nem nyerhették.

10. Mert hogy tíz óra elmúla,
Halál szellője fuvalla.
Kifúvá lelkét testéből:
Kifogyott szép erejéből.

11. – Én istenem, én istenem!
Mért kellett elveszni nekem? ||
Soha senkit sem bántottam,
Mégis csúfosan kimúltam.

12. – Bede László, mit vétettél,
Milyen gonoszt cselekedtél,
Hogy ily kínt kelle szenvedned,
S ez világtól búcsút venned?

13. Gondoltad-é azt valaha,
Vagy láttad-é csak álmodba,
Hogy így végzed életedet
S ebek nyalják föl véredet?

14. – Istenem, be nem gondoltam
Hogy erre nevelem fiam,
Hogy mint kutyát, agyon üssék,
S kutyák nyalják fel a vérét.

15. – Gyászba borult én kedvesem,
Édes, kedves feleségem!
Gyászolj értem mindhalálig,
A jövő élet napjáig.

16. Édes kedves testvéreim,
Rokonim s atyafiaim,
Az Isten legyen veletek,
S ilyentől mentsen titeket!

17. Bede László lelke mennybe,
Az angyalok seregébe;
Teste záratott a földbe,
Sok megholtaknak rendébe.

1. Egyik változatban e tudákos közbetoldást olvassuk:

Sír, mondom, még az harang is,
Keservesen hangzik az is.
Hej, mert szegény Bede Lászlót
Temetik el, mint halottat.

Aki egy gyilkos kéz miatt
Ifjú éltéről lemondott.
Megadta azt a nagy adót,
Mivel Istennek tartozott.

2. Közbetoldva:

Az ilyen hirtelen halál
Nálunk helyet ritkán talál.
Erre, aki csak hallotta,
Sűrű könnyeket hullata.

 Ez tudákosabb az előbbinél [Kelemen Sámuel], de mégis elég jól megőrzi a búcsúzódó székely balladák jellemző sajátságait.

(Kanyaró 2015: 493-495.)

297. Bede László (Háromszék)
Lelőhely: AKKvár–MsU 2105: 33–35. lap. Kanyaró Ferenc kézírása.

297.1. A ballada eredeti lejegyzése: MUEKvGyLtár 40. csomag ([Háromszéki népköltési gyűjtemény], 4. ív, h) betűvel jelölt adat, számozatlan lapok.)
 A lényeges változtatásokról – több strófa kihagyásáról – maga Kanyaró adott számot: lábjegyzetben közölte a kihagyott versszakokat. A kihagyáson túl Kanyaró még a következő apróbb változtatásokat hajtotta végre:

4. vsz. 1. sor: Egy gyilkos kéz ^{Gyilkos keze} megirigylé
5. vsz. 1. sor: Oh, gyilkosok, mit tettetek tevétek
4. sor: Hogy velem ezt mívelitek ^míveltétek
6. vsz. 2. sor: Szörnyű sok nép gyűlt csudára ^csodára
8. vsz. 2. sor: Hadd lássák meg atyafiok ^atyjafiok
9. vsz. 1. sor: Onnan félholtan felvevék ^fölvették
12. vsz. 2. sor: Micsa ^Milyen gonoszt cselekedtél
            3. sor: Hogy ily kínt kellett ^kelle szenvedned

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 777–778.)