Bátori Bódizsár

Asztalnál ül vala gyönge Júdit asszon,
Lábánál röngette szép arany bőcsőjit:
„Beli fijam beli! szép futkosó fijam!
Mett neköd nem apád Bátori Bódizsár;
Im az a te apád, erdéji kapitány,
A ki atta neköd szép arany bőcsőjit,
Annak négy szarvába négy arany pereczöt,
Osztán a fejedre bozsonyi süvegöt.” –

Hát ajtón hâgassa Bátori Bódizsár:
„Mėg ne tagadd asszon mostan beszédödöt”!

„Bizon nem tagadom lelköm jámbor uram,
Lėányokot szidom, a rosz lėányokot:
Virágomnak szépit nyilatlan leszötték,
Bokrétába kötték, legényöknek tötték.” –

„Mėgtagadád asszon mostan beszédödöt?
Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszon, feleségöm”! –

„Minnyát nyitok, minnyát lelköm jámbor uram!
Hadd húzzam lábamba karmazsin csidmámot,
Hadd vessem nyakamba vont arany szoknyámot.”

De nem győzé várni, bérúgá az ajtót:
„Készülj asszon, készülj hónap álló d’ére,
A rózsa-piaczra, a fővövő hejre.

Hol vagy édös szógám, legkedvesebb postám?
Készítsd elé neköm hat lovam hintómot”! –
 
Ők elkészülének, el is indulának,
El is indulának, oda is jutának.
„Várj kicsit, várj kicsit te feteke hóhér!
Mett a halottnak is hármat harangoznak,
Lám árva fejemnek ėgyet sem konditnak”!

Azomba érközik erdéji kapitány:
Ėgyször mėgfordittsa, ketcczör megcsókôja,
Ketcczör mėgfordittsa, százszor megcsókôja:
„Enyim vagy, nem másé, te asszonyi állat”! –

Kádár Katát két változatban mutatom bé az irodalomnak s olvasó közönségnek; az első Kata nézetem szerint még a rendkívül mozgalmas s a vallási költészetre nézt is oly termékeny XVI-dik évszáz végin vagy a következő évszáz első felében termett „kápón-avirág” lehet, mely korba jórendin Bátori Bódizsár is tehető, mely történelmi nevet azonmelegibe, mint közszájon forgót, az ezt viselő főúrra való gondolás nélkül, csak úgy kapta fel a népdalnok s alkalmazta valamely megtörtént való eseményre. E balladákat legalább a hang, a forma és sok egyes vonás azonegy korszak terményéül tüntetik föl. ― A második Kata egyik később korbeli változata az elsőnek, szép „rozmarint szál” szintén a magyar népköltés kertjéből. Egy harmadik variánsnak is nyomában vagyok, mely néhány verstöredékből ítélve, legalább részletekben különbözni fog e két közlöttől. Az első még a forradalom előtt több évvel volt leirva egy fejér-nyikói jámbor székely atyafi szája után, de egypár hézagos verse miatt, mit csak későbbi időben sikerült kiegészítnem, mostanig nem jöhetett ki. Fiatalabb Kádár Katánkat Gálfi Sándor barátom födözte fel, akinek költői finom érzéke s művelt ízlésénél fogva az ily rejtőzködni szerető szépek kegyéhez juthatni különös szerencséje van. ― Bátori Bódizsár és Bodrogi Ferenczné a moldovai utazásáról ismert Ürmösi Sándor ur fürge kutatásának köszönhetők, aki többnemü közleményeivel járult e vállalathoz. Ez utóbb említett balladáknak több változatát még eddig minden fürkészésem után sem bírtam előkerítni, csak annyit tudok hallomás után, hogy Bodrogi Ferencznének tragicus szinhelye Marosszék egyik helysége lett volna. Most hát e székben puhatolódom valamely variáns után, mely „a szegén rab asszon” s „a nagyságos aszszon“ közti viszonynak homályos voltát egy kissé tisztábbra hozná.

(Kriza János 1863: 526.)