Barna legény kiállott a kapuba
Barna legény kiállott a kapuba,
Jobb szemire a kalapja lehúzva.
Odamegy a legkedvesebb barátja:
„Ugyan koma a te szíved mi bántja?”
„Barna legény, ne kérdezd, hogy mi bajom:
Beteg az én aranyos kis galambom,
Ottan fekszik, tiszta fehérbe fekszik,
Piros bársony paplannyal takaródzik.”
Doktor-kocsi megy az úton sebesen,
Barna legény megszólítja csendesen:
„Doktor uram, adjon Isten jó napot!
Jöjjön, vizitálja meg a babámot!”
„Barna legény, ne aggódjon hiába,
Két nap múlva jobban lesz a babája,
Két nap múlva menjen végig az utcán,
Tekintsen bé a babája ablakán!”
Két nap múlva végig is ment az utcán,
Bétekintett a babája ablakán.
Két ablakba két szál gyertya meggyújtva,
„Jaj, Istenem, meg van a babám halva.
Jaj Istenem, de szeretnék bémenni,
De szeretnék a babámmal beszélni.
Kelj fel, babám, kelj fel, mert megcsókollak,
Ölelő két karjaim közt hordozlak.”
Temetésre kondulnak a harangok,
Ki lehet most a faluba a halott?
Ki lehet? A szomszédasszony leánya,
Barna legény igaz szívű babája.
Megkondult a válaszúti nagyharang,
Húzza aztat három fehér vadgalamb,
Azt veri ki jobb és baloldalára:
Szerettelek galambom, de hiába.
Három éve járom a nagy világot,
Láttam benne sok szép élő virágot,
Olyan szépet, mint te vótál, nem láttam,
Nem találom párodat a világon.
Sikeres és halálos végű műtéttel kapcsolatban keletkezett balladák eddig csak elvétve kerültek bele még az újabb balladagyűjteményekbe is. Három háromszéki változatot közelebbről Faragó tett közzé. Ezekben a modern kor kórházi történeteit megéneklő balladákban inkább az eseményrészletező epikai, mintsem a kihagyásos, szaggatott menetű balladai előadásmód jellemző. A két távoli földrajzi környezetből (Gyimesvölgye és Mezőség) előkerült balladaváltozatok közötti tárgybeli egyezésen túl nincs az egymástól való függésnek semmi nyoma. Ami feltűnő, az egyik mezőségi változat (II.) jobban őrzi a régi és az új balladai előadás drámaiságát, mint a félreeső földrajzi ponton lejegyzett gyimesi változat.
Csanádi—Vargyas 567. — Konsza Samu—Faragó József, Háromszéki magyar népköltészet 220. — Faragó, Jávorfa-muzsika 383—7, 455.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 642.)