Barna Jancsi
László Irma, 14 éves
Barna Jancsit arra kérte babája,
Hogy az anyját tegye a másvilágra.
Ki is vitte ződ erdőnek széllére,
Élles kését szúrta anyja szívébe.
Véres lett a Barna Jancsi gyócsinge,
Nincsen anyja, ki kimossa fehérre.
Mosd ki, babám, gyócsingemet fehérre,
Hónap menyek őrmester úr elébe.
Őrmester úr, adjon Isten jó napot.
Adjon Isten, Barna Jancsi, mi bajod?
– Őrmester úr, erős nagy az én vétkem,
Egy kislányért az anyámot megöltem.
– Barna Jancsi, kár vót eztet megtenni,
Az anyádot egy kislányér megölni.
– Őrmester úr, régen vót ellenségem,
Kit szerettem, nem lehet feleségem.
Túl a vizen faragják már azt a fát,
Amelyikre Barna Jancsit akasszák.
Fújja ja szél gyócsingét és gatyáját,
Odahaza más öleli babáját.
– Házunk előtt folyik el egy halastó,
Abba úszik egy fekete koporsó.
Koporsóból kilátszik a szemfödél,
Látod, babám, hogy hiába szerettél.
115–116. Az anyagyilkos fiú (Barna Jancsi). I–II.
Mintegy 25-30 évvel ezelőtt honosodott meg Kibéd népköltészetében. A legnagyobb népszerűségnek a gyermekek körében örvend, idősebb adatközlőim jórészt unokáiktól tanulták meg. Sokan tudják a faluban, házi mulatságok alkalmával gyakran éneklik. Dallama azonos a Szabó Gyula ballada dallamával (110. sz.).
(Ráduly 1975: 185.)