Barna Jancsi
Pozsony Ferencné Kovács Erzsébet, 42 éves
Jaj de hosszú, jaj de széles az az út,
Amelyiken Barna Jancsi elindult.
Komájával kimentek az erdőbe,
Komájának kést ütött a szívébe.
- Barna Jancsi, hogy tudtad ezt megtenni,
Egy kislányért a komádat megölni?
- Őrmester úr, régen volt ellenségem,
Kit szerettem nem lehet feleségem.
Házunk előtt faragják a bitófát,
Barna Jancsit holnap arra akasztják.
Fújja a szél fekete göndör haját,
Nem öleli az ő kedves babáját.
Házunk előtt folyik el egy halastó,
Abban úszik egy fekete koporsó,
Rá van írva mind a négy oldalára,
Abba van a Barna Jancsi bezárva.
118–120. A gyilkos feladja magát
A XIX. század végén, a XX. század elején alakult ki szövegének végleges formája, s századunk első felében terjedt el szélesebb körben. Több mint 140 változatát sorolta fel Vargyas Lajos is a magyar népballadáról írt szintézisében (1976. II: 769–772). A balladatípuson belül kisebb csoportok is létrejöttek szócsere segítségével: Barna Jancsi kedvesének felbiztatására édesanyját, komáját vagy barátját gyilkolja meg. Minden változat szövegszerkesztése egyébként megegyezik, és motívumrendszere is azonos. Századunk első felében Háromszéken is jóval népszerűbb volt, mint manapság (vö. Albert–Faragó 1973, 225–234. sz.). Csak a legidősebbek ismerik.
(Pozsony 1984: 269–270.)