Barna Jancsi
Farkas László, 29 éves

Barna Jancsit arra kérte babája,
Hogy az anyját tegye a másvilágra.
Ki is vitte zöld erdőnek szélére,
Éles kést szúrt édesanyja szívébe.
Véres lett a Barna Jancsi ruhája,
Nincsen anyja, ki mossa azt tisztára.
- Gyere, babám, régi babám, mosd ki fehérre,
Holnap megyek őrmester úr elébe.
- Adjon Isten, őrmester úr, jó napot!
- Adjon Isten, Barna Jancsi, mi bajod?
- Őrmester úr, szívem nyomja a bánat,
Egy leányért megöltem az anyámat.
- Barna Jancsi, mért tudtad ezt megtenni,
Egy jó anyát egy leányért megölni?
- Őrmester úr, régen volt ellenségem,
Nem akarta, hogy legyen feleségem.
Falu végén faragják a bitófát,
Amelyikre Barna Jancsit akasztják.
Fújja a szél a gyolcsingét, gagyáját,
Más öleli Barna Jancsi babáját.
Más öleli, másnak ül az ölébe,
Másnak tekint kék ibolya szemébe.
Más öleli, másnak ül az ölébe,
Másnak tekint kék ibolya szemébe.
Kimentem a selyemrétre kaszálni,
De nem tudtam én a rendet levágni,
Mer nem látszott a sok sárga virágtól,
Régi babám, most búcsúzunk egymástól.
Házunk előtt folyik le a Szamos tó,
Abban úszik egy fekete koporsó.
Koporsóból kilátszik a szemfödél,
Látod, babám, mindhiába szerettél.
118–120. A gyilkos feladja magát
A XIX. század végén, a XX. század elején alakult ki szövegének végleges formája, s századunk első felében terjedt el szélesebb körben. Több mint 140 változatát sorolta fel Vargyas Lajos is a magyar népballadáról írt szintézisében (1976. II: 769–772). A balladatípuson belül kisebb csoportok is létrejöttek szócsere segítségével: Barna Jancsi kedvesének felbiztatására édesanyját, komáját vagy barátját gyilkolja meg. Minden változat szövegszerkesztése egyébként megegyezik, és motívumrendszere is azonos. Századunk első felében Háromszéken is jóval népszerűbb volt, mint manapság (vö. Albert–Faragó 1973, 225–234. sz.). Csak a legidősebbek ismerik.
(Pozsony 1984: 269–270.)