Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Barna Jancsi


Gyűjtő: Pozsony Ferenc
Gyűjtés ideje: 1980
Gyűjtés helye: Kézdimartonos
Közlő: Pozsony Ferenc
Közlés ideje: 1984
Megjelenés helye: Pozsony 1984: 216-217/118. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Farkas László, 29 éves



Dallam



Szöveg

Barna Jancsit arra kérte babája,
Hogy az anyját tegye a másvilágra.
Ki is vitte zöld erdőnek szélére,
Éles kést szúrt édesanyja szívébe.

Véres lett a Barna Jancsi ruhája,
Nincsen anyja, ki mossa azt tisztára.
- Gyere, babám, régi babám, mosd ki fehérre,
Holnap megyek őrmester úr elébe.

- Adjon Isten, őrmester úr, jó napot!
- Adjon Isten, Barna Jancsi, mi bajod?
- Őrmester úr, szívem nyomja a bánat,
Egy leányért megöltem az anyámat.

- Barna Jancsi, mért tudtad ezt megtenni,
Egy jó anyát egy leányért megölni?
- Őrmester úr, régen volt ellenségem,
Nem akarta, hogy legyen feleségem.

Falu végén faragják a bitófát,
Amelyikre Barna Jancsit akasztják.
Fújja a szél a gyolcsingét, gagyáját,
Más öleli Barna Jancsi babáját.

Más öleli, másnak ül az ölébe,
Másnak tekint kék ibolya szemébe.
Más öleli, másnak ül az ölébe,
Másnak tekint kék ibolya szemébe.

Kimentem a selyemrétre kaszálni,
De nem tudtam én a rendet levágni,
Mer nem látszott a sok sárga virágtól,
Régi babám, most búcsúzunk egymástól.

Házunk előtt folyik le a Szamos tó,
Abban úszik egy fekete koporsó.
Koporsóból kilátszik a szemfödél,
Látod, babám, mindhiába szerettél.



Megjegyzés

118–120. A gyilkos feladja magát

            A XIX. század végén, a XX. század elején alakult ki szövegének végleges formája, s századunk első felében terjedt el szélesebb körben. Több mint 140 változatát sorolta fel Vargyas Lajos is a magyar népballadáról írt szintézisében (1976. II: 769–772). A balladatípuson belül kisebb csoportok is létrejöttek szócsere segítségével: Barna Jancsi kedvesének felbiztatására édesanyját, komáját vagy barátját gyilkolja meg. Minden változat szövegszerkesztése egyébként megegyezik, és motívumrendszere is azonos. Századunk első felében Háromszéken is jóval népszerűbb volt, mint manapság (vö. Albert–Faragó 1973, 225–234. sz.). Csak a legidősebbek ismerik.

 

(Pozsony 1984: 269–270.)