Barna Jancsi
Majlát Józsefné Ötvös Sára, Kibéd
1. Barna Jancsit arra kérte babája,
Az anyjába éles kését beszúrja.
Ki is vitte ződ erdőnek széllébe,
S élles kését beleszúrta szívébe.
2. Véres lett a Barna Jancsi gyolcs inge,
Nincsen néki, aki mossa fehérre.
Mosd ki, babám, ingem, gagyám fehérre,
Holnap menyek csendbiztos úr elébe.
3. – Adjon isten, csendbiztos úr, jó napot!
– Adjon isten, Barna Jancsi, mi bajod?
– Csendbiztos úr, bánat nyomja szívemet,
Csendbiztos úr, az anyámat megöltem.
4. – Ó, te Jancsi, ezt mért cselekedted,
Hogy egy lányért az anyádot megölted?
– Csendbiztos úr, ő volt az ellenségem,
Ez a kislány se legyen feleségem?
5. Túl a vizen faragják már azt a fát,
Amelyikre Barna Jancsit akasszák.
Fújja ja szél gyolcs ingét és gagyáját,
Odahaza más öleli babáját.
Az anyagyilkos fiú (Barna Jancsi)
Vargyas Lajos szerint „a legújabb időben kedveltté vált és elterjedt ballada”. Az egész magyar nyelvterületen ismerik, lejegyzett változatainak száma 138 (Vargyas, II. 770–771.). Sperődinél még nincs nyoma. Új kibédi változatok: Ráduly, 115–116. sz. és 178–179. sz.
Ötvös Sára az éneket mindössze 10–12 évvel ezelőtt tanulta. „Az onokáim énekelték örökké, úgy tanolták valakitől a faluba, vagy az iskolába. Akartam, hogy tanoljam meg, de eleinte nem bírtam minden szókot összerakni. Most már én is tudom az egészet.” Az ének valóban 25–30 évvel ezelőtt honosodott meg Kibéd népköltészetében, a gyermekek körében ma is nagyon népszerű, gyakran éneklik. Ötvös Sára is kedveli: „El-eldúdolom, mikor eszembe jut. Most elkerültek az onokáim iskolába, s kevesebbet énekelek.”
Lényeges változtatásokat nem végzett Ötvös Sára a szövegen. Az első versszaknak ezt a sorát: Az anyjába élles kését beszúrja, így variálta: Hogy az anyját tegye a másvilágra. Ez a megfogalmazás a gyakoribb a kibédi változatokban. A 3. és 4. versszakban a csendbiztos helyett őrmestert mond, az utolsó versszakban pedig a szórenden változtatott: Túl a vízen faragják már azt a fát helyett Túl a vizen faragják azt a fát alakot használt.
A dallam azonos a Szabó Gyula (39.) dallamával.
(Ráduly 1979: 136.)