Barcsai

Majlát Józsefné Ötvös Sára, Kibéd

1.     – Édesapámuram, édesapámuram,
    Édesanyámasszony Barcsait szereti.

2.     – Ne hidd, jámbor uram, mer részeg a gyermek,
    Mer részeg a gyermek, s nem tudja, mit beszél.

3.    – El is fogok menni nagy ország kerülni,
    Vissza fogok jönni, ablak alá állni.

4.    Nyiss ajtót, nyiss ajtót, kedves feleségem!
    – Nyitok, mindjár nyitok, kedves jámbor uram!

5.    Török karton ruhám hogy vessem magamra,
    Bagariás cipőm hogy húzzam lábomra.

6.    Nem várhatta végehosszát, berúgta ja ház ajtoját,
    Nem várhatta végehosszát, berúgta ja ház ajtoját.

7.    – Mit eszünk, mit eszünk, kedves feleségem?
    – A vakablakon van a borsós malachús.

8.    – Nem kell nékem, nem kell senki maradékja,
    Csak a nagy ládából dió és mogyoró!

9.    – Kedves jámbor uram, konyhában forgolódtam,
    S elveszett, elveszett a nagy láda kócsa.

10.    Nem várhatta végehosszát, berúgta ja lád’odalát,
    Kifordula onnan, kifordult Barcsai.

11.    Megfogta ja haját, a küszöbre húzta,
    Nyakát ketté vágta, feje elgurula.

12.    – Kedves feleségem, három halál közül,
    Három halál közül melyiket választod:

13.    Favágó tőke lész, húsvágó tőke lész,
    Vagy tizenkét asztali vendégnek vígan gyertyát tartol?

14.    – Kedves jámbor uram, kedves jámbor uram,
    Asztali vendégnek vígan gyertyát tartok.

15.    – Hozzátok, gyermekek, a viasszos vásznot,
    Fejénél megkezdjük, sorkáig tekerjük!

16.    Fejénél megkezdjük, sorkáig tekerjük,
    Sorkánál meggyújtsuk, fejéig égessük!

17.    Minden vegyen példát róla, hogy van a kurvának dóga,
    Minden vegyen példát róla, hogy van a kurvának dóga!

    1. A megégetett asszony (Barcsai)
    Vargyas Lajos véleménye szerint: „Mindenképpen egy hősének árulásról szóló megfelelő részletei váltak balladává egy nyugati - talán francia - házasságtörési ballada mintája nyomán” (Vargyas, II. 12.). A magyar folklórban csak Erdélyből és Bukovinából kerültek elő változatai. Az első kibédi változatot Seprődi János 1907-ben jegyezte le a 46 éves Ötves (Pozdor) Mártontól, majd 1912-ben közölte dallamával együtt (Seprődi, 361.; Marosszéki, 229.). Újabb két változata: Ráduly, 1-2. sz. Ebből az első Ötvös Sára szövege.
    Az éneket még gyermekkorában tanulta: „Édesapámtól tanultam, akkoriban fújta vót sokat, mikor az emberek adták le Seprődi Jánosnak a sok éneket.” Csak ritkán és a maga szórakoztatására szokta elővenni: „El-elszoktam énekelni, de ritkán. Olyan keservesen fújtam, hogy még a gyermekeim se tanulták meg töllem. Itthon szoktam fújni inkább, lábtörlőkötéskor vagy egyéb munka közben.”
    Később erkölcsi tanításként, figyelmeztető példaként énekelte unokáinak. „Vajegyszer a Barcsait elénekeltem, hogy lássák a leánykák, s mondtam nekik, hogy ha férjhez mentek, nem szabad más szeretőt tartani, mert né, Barcsainak is levágták a nyakát. Többször figyelmeztettem őköt, hogy nem szabad így s nem szabad úgy viselkedni. S mondtam, hogy ezelőtt ezek történtek, s tanuljanak belőlle.” Érdekes, hogy Ötvös Sára ezt a balladát a családi körön kívül sehol nem énekelte. „Csak édesapámtól hallottam, mástól senkitől, s idegenben én se énekeltem senkinek. Másféle nótáknak vót a divatja. Ez olyan régifajta ének, s már nemigen hallgatják.”
    Kibédről tehát három Barcsai-változat ismert. A három változatot legutóbb Faragó József vetette egybe (Balladák földjén. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1977. 343-360.). Véleménye szerint „egészen bizonyosra vehető a szövegek közvetett kapcsolata. A két Pozdor és Ötvös Sára magyar ajkú cigányok. Kibéden a számuk mintegy 100-120 között mozog. Ha a gyermekeket leszámítjuk, a kör még összébb szorul... valószínűnek látszik, hogy ilyen viszonylag kis közösségben aligha élhetnek a ballada egymástól teljesen független változatai.”
    Valóban, lényegbevágó eltérés alig van a változatok között, legfeljebb a hiányok okoznak több-kevesebb különbséget. Költői megformálás szempontjából viszont az Ötvös Sára szövege a leggazdagabb: hiánytalanul megőrizte az elbeszélő múltú igealakokat, az ismétlések rendszere pedig nagyon következetes.
    1975. december 7-én, mintegy négy évvel az első lejegyzés után, ismét elénekeltettük vele a balladát. Az újboli éneklés azt bizonyította, hogy adatközlőnk jól kikristályosodott szöveget ismer. Időközben megjelent a Kibédi népballadák című gyűjteményünk, élén Ötvös Sára impozáns Barcsai-változatával. Iskolás unokái gyakran forgatták a kötetet, s 1975 őszén - kérésére - többször is felolvasták a kötetbeli változatot. Ennélfogva az utólag lejegyzett variáns terjedelem szempontjából mit sem változott, hiánytalanul megőrizte az összes tartalmi motívumokat. Szövegében két helyen szórendi változás történt: megfogta ja haját helyett a haját megfogta (11. versszak), a vakablakban van a borsós malachús helyett borsós malachús van a vakablakában (7. versszak). Az ötödik versszakban viszont lényegesebb a változás. Ezt a két sort: Török karton ruhám hogy vessem magamra, / Bagariás cipőm hogy húzzam lábomra az új változatban így módosította: Vándor ős-szőr szoknyám hadd vessem nyakamba, / Piros karton ruhám hogy kössem előmbe. Elképzelhető lenne, hogy mindkét versszak-változat esetleg benne volt az eredeti szövegben: a többszörös újrakezdés során azonban Ötvös Sára mindig hol ezt, hol azt a változatot használta. „Csak az a két sor vót benne, de lehet így is, úgy is énekelni.” a 16. versszakban is változtatott: a Fejénél megkezdjük, sarkáig tekerjük, / Sarkánál meggyújtsuk, fejéig égessük helyett ezt énekelte: Lábánál megkezdjük, fejéig tekerjük, / fejénél meggyújtsuk, sokáig égssük. Mivel a ballada négy versszakában (6., 10., 13., 16.) bővített sorok is vannak, ezeket eltérő dallammal énekelte, ezért e versszakokat külön kottával közöljük. A kotta nélküli versszak dallama megegyezik az első versszak dallamával. A többszöri éneklésnél lényegesebb dallamaváltozás csak a bővített soroknál mutatkozott: itt javarészt egyszeri belerögtönzéssel van dolgunk.

(Ráduly 1979: 116-117.)