Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

V. Nem tipologizálható

Bánat, nehéz bánat


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1955
Gyűjtés helye: Lészped
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 574-576/246. sz.

Dallam



Szöveg

Árva édesanyám,
Áva vgyok én es,
Jaj, már az én szüvem
Sohasem nyúgoszik.

Mind éjjel, mind nappal
Bánatba feredik,
Mind tengernek habja
Mindig hánykolódik.

Anyám, édesanyám,
Átkot vettél reám,
Hogy ne legyen nekem
Soha csendes hazám.

Bánat, nehéz bánat,
Közel ne jejj hejzám,
Méges közel járál,
Szívemre leszállál.

Szívem közepibe
Egy nagy kővárt raktál,
S annak tetejibe
Fekete gyászt húztál.

Gyászos az életem,
Míg a féden élek,
Azétt árva vagyak,
Fédig gyászba vagyak.

Madarka, madarka,
Ne zavard a vizet,
Hogy igyam belőle,
Hogy írjak levelet

Apámnak s anyámnak,
Szűbeli mátkámnak.
Szállj az ablakjára,
S tedd az asztalára!

Hogy mikor belénez,
Essék meg a szüve,
Hogy neki es vagyan
Egy árva gyermeke.

Hogy lássák meg ők es:
Török rabja vagyak,
Török rabja vagyak,
Talpig vasba vagyak.

Megunta két kezem
Hírharangot húzni,
Megunta két lábam
Vasakat zergetni.

Kezemen, lábamon
Rabszijjat üselni,
Karcsú derekamon
Rabszijjat hordozni.

Az idegen földön
Olyan beteg vagyak,
Szomszédim házáig
Alig elámbolygak.

Szomszédim azt mondják:
Talán meg es halak,
Én es azt gondolam,
Meg sem is maradak.

Madarka, madarka,
Csácsogó rigócska,
Csendítsd meg nyelvednek
Gyönyörü szólását,

Fújj az én szüvemnek
Vigasztaló nótát;
Ki megbúsította,
Meg es vígasztalja.

Vagyan atyánk nekünk,
Ki megvígasztalja,
Vagyan atyánk nekünk,
Ki megvígasztalja.



Megjegyzés

Több olyan népköltési darabból egybeállott balladás ének, amelyben XVII—XVIII. századi énekeskönyveinkből ismert sorok is élnek tovább. A török rabság emlegetése is régiségre vall. A „Megunta két kezem” kezdetű rész egy torockói, 1832 táján lejegyzett régies balladás ének soraiban is megőrződött. Madarka, madarka kezdetű szakaszát önállóan is éneklik.

Domokos, MM.3 387. — Tőlem: ErdIrSzemle VI, 285; Haja, haja virágom 268—9.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 647.)