Balog Józsi
Volloncs Miklós, 73 éves
A regáti utak szélin
Buzog a vér a fű szélin.
Ha kérdik, hogy miféle vér,
Mondjátok, hogy ártatlan vér.
- Balog Józsi, mit gondoltál,
Mikor a sóra indultál?
- Én egyebet nem gondoltam,
Szerencsétlen úton jártam.
Szilvafák alatt aludtam,
Két medvével megbirkóztam.
Letörött a csűröm szarva,
Ezért leltem halálomra.
Egész világ megengedett,
Csak egy ember nem engedett.
Neki es van még gyermeke,
Azt kévánom, jusson erre.
123. Balog Józsi
A Háromszéken keletkezett helyi balladák legvonzóbb darabja. Szélesebb érvényű tartalmat hordoz, formailag csiszoltabb, s átlépte a megye határait is. Huzamosabban fennmaradt, végigjárta a népballadák fejlődésének és változásának jellegzetes pályáját. Viszonylag korán felkeltette a kutatók figyelmét is. Antal Árpád a balladáról írott monográfiájában 14 változatát sorolta fel (1962: 37). Az eltelt időszak alatt Mátyás Árpád egy kézdiszentléleki változatát közölte László Attila gyűjtéséből (Mátyás 1969b), egy kézdicsomortáni változata is megjelent a Háromszéki népballadákban (Albert–Faragó 1973, 295. sz.).
Gyűjtésem közben megkülönböztetett figyelmet szenteltem a sócsempészés miatt kivégzett Balog Józsi balladájának, variánsai számát mégis csak egy kézdiszentléleki szöveggel sikerült gyarapítanom. Azt is László Attila adatközlőjének, Volloncs Józsefnek a legidősebb fiától tudtam többszöri rákérdezés után lejegyezni. Volloncs József időskorú gyermekeit is mind kifaggattam. Négy utóda közül csak Miklós tudta emlékezetből nagy nehezen felidézni az apjától hallott éneket.
(Pozsony 1984: 270.)