Balog Józsi
Kaszap Györgyike Véro, 47 éves, világtalan, Pusztina
Balog Józsi, mit gondoltál.
Mikor a sóra indultál?
Én egyebet nem gondoltam, (ă)
bort, pálinkát összeittam.
Bort, pálinkát összeittam,
Egy ódalba lefeküdtem.
Én ott álmomba jazt láttam,
Egy medvével küsdelődtem.
Letörött a csűröm szarva1
Zén véletlen halálomra.
Én csak abba megebredtem,
Két nagy selét2 a fejemnél.
Hát ti ide mé jöttetek,
Talán ingem elvigyetek?
Azér jöttünk, hogy elvigyünk,
Két bánatfa közé tegyünk.
Pojánai utak széjjin
Rogyog3 a vér a fű színin.
Balog Józsi vérontása
Sok nemzetnek könnyhullása.
Zegész világ megengedett,
Csak egy rossz szív elveszesztett.
Neki es vagyon gyermeke,
Jussanak azok es erre.4
1 Szarva: szarvazata, gerendázata.
2 Selét: serét, sörét. (Hiányos szöveg; lehetséges, hogy a Balog Józsit foglyul ejtő
pandurokról, illetőleg a puskájukról van szó. Valószínűbb azonban, hogy a „selét” helyén
eredetileg egyszerűen „csendőr, zsandár” vagy ehhez hasonló szó állott. Lásd például
hátrább 28A. sz. alatt a Vajda János című ballada 6–7. szakaszát.
3 Rogyog: buzog.
4 Egy korabeli leírásból tudjuk, hogy Háromszékről, Kézdicsomortánból Balogh
József 22 éves katonarendű székely legényt sócsempészésért a katonai törvényszék halálra
ítélte. Főbelövése – miként a ballada 5. versszaka is megörökítette – Kézdipolyánban,
ezrek szemeláttára történt. (Dömötör Sándor: Balogh Józsi balladája. Erd. Múz. 1930:
196–7). – A ballada 2. szakaszában a hős álma, vagyis küzdelme a medvével, valamint
a 3. versszakban a csűr szarvazatának letörése mind halálának baljóslatú előjelei. Az
utolsó szakaszban Balogh Józsi a katonai törvényszék elnökét átkozza, amiért az nem
kegyelmezett meg neki.
(Faragó - Jagamas 1954: 170.)