Balog Józsi

Balog Józsi, mit gondoltál,
Mikor a sóra indultál?
Én egyebet nem gondoltam,
Bort, pálinkát esszeittam.
Bort pálinkát esszeittam,
Szerencsétlen útnak fogtam,
Egy ódalba lefeküttem,
S ott egy cseppet szenderettem.
Én magamba azt álmottam:
Három medvével küsködtem,
Én jettembe megébrettem,
Kilenc csendér áll mellettem.
Abba hejbe megkérdeztem:
„Vitéz urak, mit keresnek?”
„Mit kerestünk, meg es kaptuk,
Meg es fogjuk, s el es vigyük.
Meg es fogjuk, s el es vigyük,
Akasztófa alá tegyük.”
„Engedjenek bár egy napot,
Míg egy levelet írhatok.
Ha nem egyet, bár egy felet,
Hogy írjak egy bús levelet
Az én bús feleségemnek
S a nagy tűzhely gyermekemnek.
Teli a szíjam bángóval,
S az istállóm lopott lóval,
Hajtsam el a lopottakat,
S vegyek vele igazakat.”
„Mi megfogtunk s el es viszünk,
Akasztófa alá teszünk,
Mi megfogtunk s el es viszünk,
Akasztófa alá teszünk.”
A betyárballadák közé sorolható Balog Józsi balladája egy 1829-ben sócsempészés miatt értelmetlen kegyetlenséggel kivégeztetett kézdicsomortányi közkatona gyászos esetét énekli meg. A ballada szerzőjét is ismerjük Szántó Ferenc autodidakta népköltő személyében. A ballada alapszövegének és elnépiesedett későbbi változatainak egybevetése nagyon élesen világít bele a népi ballada-alakulás menetébe. A ballada eljutott a moldvai csángóság nemcsak Csíkkal szomszédos, hanem Tázló melléki csoportjainak településhelyére (Pusztina) is.
Dömötör Sándor: ErdMúz. XXXV, 196—7. — Szabó T. Attila: i.h. 372—3. — Solymossy: MNépr.2 III, 104—5, 125. — A kérdés részletes megvilágítását l. Antal Árpád: NyIrK. VI, 27—67. — A pusztinai csángó változat: Faragó—Jagamas 169—70.
(Szabó T. Attila jegyzetet; Kallós Zoltán 1971: 638-639.)