Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Balog Józsi


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1959
Gyűjtés helye: Románcsügés
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 451-452/157. sz.

Dallam



Szöveg

Balog Józsi, mit gondoltál,
Mikor a sóra indultál?
Én egyebet nem gondoltam,
Bort, pálinkát esszeittam.

Bort pálinkát esszeittam,
Szerencsétlen útnak fogtam,
Egy ódalba lefeküttem,
S ott egy cseppet szenderettem.
 
Én magamba azt álmottam:
Három medvével küsködtem,
Én jettembe megébrettem,
Kilenc csendér áll mellettem.

Abba hejbe megkérdeztem:
„Vitéz urak, mit keresnek?”
„Mit kerestünk, meg es kaptuk,
Meg es fogjuk, s el es vigyük.

Meg es fogjuk, s el es vigyük,
Akasztófa alá tegyük.”
„Engedjenek bár egy napot,
Míg egy levelet írhatok.

Ha nem egyet, bár egy felet,
Hogy írjak egy bús levelet
Az én bús feleségemnek
S a nagy tűzhely gyermekemnek.

Teli a szíjam bángóval,
S az istállóm lopott lóval,
Hajtsam el a lopottakat,
S vegyek vele igazakat.”

„Mi megfogtunk s el es viszünk,
Akasztófa alá teszünk,
Mi megfogtunk s el es viszünk,
Akasztófa alá teszünk.”



Megjegyzés

A betyárballadák közé sorolható Balog Józsi balladája egy 1829-ben sócsempészés miatt értelmetlen kegyetlenséggel kivégeztetett kézdicsomortányi közkatona gyászos esetét énekli meg. A ballada szerzőjét is ismerjük Szántó Ferenc autodidakta népköltő személyében. A ballada alapszövegének és elnépiesedett későbbi változatainak egybevetése nagyon élesen világít bele a népi ballada-alakulás menetébe. A ballada eljutott a moldvai csángóság nemcsak Csíkkal szomszédos, hanem Tázló melléki csoportjainak településhelyére (Pusztina) is.

Dömötör Sándor: ErdMúz. XXXV, 196—7. — Szabó T. Attila: i.h. 372—3. — Solymossy: MNépr.2 III, 104—5, 125. — A kérdés részletes megvilágítását l. Antal Árpád: NyIrK. VI, 27—67. — A pusztinai csángó változat: Faragó—Jagamas 169—70.

(Szabó T. Attila jegyzetet; Kallós Zoltán 1971: 638-639.)