Balog Imre halálának története
ismeretlen
1. Gyászol a huszárság a rozsnyói várba,
Mert közűlök egyet elvitt a víz árja.
Magyarországi volt, Békés vármegyei,
Szegény, árva fiú, nem voltak szülei.
2. Kimene az Oltra, hogy lovát itassa,
Gondolá magában, magát is megmossa.
Hej! De elsodorta őt az Olt nagy vize,
Mostan odahaza sírhat a kedvese.
3. – Ne sírj, kedves babám! Isten így rendelte,
Hogy az én testemet idegen temesse.
Bésoroltak vala hazám védelmére…
Istenem, e véget senki nem remélte.
4. Nem ülök már többet kis pej lovam hátán.
Nem ölellek többé téged kedves babám.
Balog Imre voltam Békés vármegyében,
Most névtelen nyugszom mások sírkertjében.
5. Isten hozzád, babám – Balog Imre mondja,
Nem ölel többet meg az ő gyenge karja.
Légy boldog e földön! Tőled elbúcsúzom:
Isten legyen véled, kedves kis angyalom!
6. Huszárok, huszárok, kedves jó pajtások!
Isten ti hozzátok, engem már nem láttok. ||
Más hazát választok, tőletek elváltam
Vízbe kellett halnom, hogy szót nem fogadtam.
7. Elváltam tőletek, elvitt az Olt vize.
Nem is gondolátok, mennyire elvive.
Hányt-vetett a habja ide s tova rajta;
De egy tanult révész engem kifog vala.
8. Kikötött egy fához, mint valami rabot,
Ürmös községéből lehívta a bírót.
Az ürmösi bíró el is temettete.
Az egek úránál legyen jussa érte.
Búcsúztatóféle. Valamelyik bajtársa akarta fenntartani ebben szerencsétlenül járt barátja emlékét.
(Kanyaró 2015: 503.)
303. Balog Imre halálának története (Háromszék)
Lelőhely: AKKvár–MsU 2105: 46–47. lap. Kanyaró Ferenc kézírása. Az eredeti lejegyzés nem került elő.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 781.)