Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Balog Imre halálának története


Gyűjtő: ismeretlen
Gyűjtés ideje: ismeretlen
Gyűjtés helye: Háromszék
Közlő: Olosz Katalin
Megjelenés helye: Kanyaró 2015: 502-503/303. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

ismeretlen



Szöveg

1. Gyászol a huszárság a rozsnyói várba,
Mert közűlök egyet elvitt a víz árja.
Magyarországi volt, Békés vármegyei,
Szegény, árva fiú, nem voltak szülei.

2. Kimene az Oltra, hogy lovát itassa,
Gondolá magában, magát is megmossa.
Hej! De elsodorta őt az Olt nagy vize,
Mostan odahaza sírhat a kedvese.

3. – Ne sírj, kedves babám! Isten így rendelte,
Hogy az én testemet idegen temesse.
Bésoroltak vala hazám védelmére…
Istenem, e véget senki nem remélte.

4. Nem ülök már többet kis pej lovam hátán.
Nem ölellek többé téged kedves babám.
Balog Imre voltam Békés vármegyében,
Most névtelen nyugszom mások sírkertjében.

5. Isten hozzád, babám – Balog Imre mondja,
Nem ölel többet meg az ő gyenge karja.
Légy boldog e földön! Tőled elbúcsúzom:
Isten legyen véled, kedves kis angyalom!

6. Huszárok, huszárok, kedves jó pajtások!
Isten ti hozzátok, engem már nem láttok. ||
Más hazát választok, tőletek elváltam
Vízbe kellett halnom, hogy szót nem fogadtam.

7. Elváltam tőletek, elvitt az Olt vize.
Nem is gondolátok, mennyire elvive.
Hányt-vetett a habja ide s tova rajta;
De egy tanult révész engem kifog vala.

8. Kikötött egy fához, mint valami rabot,
Ürmös községéből lehívta a bírót.
Az ürmösi bíró el is temettete.
Az egek úránál legyen jussa érte.



Megjegyzés

Búcsúztatóféle. Valamelyik bajtársa akarta fenntartani ebben szerencsétlenül járt barátja emlékét.

(Kanyaró 2015: 503.)

303. Balog Imre halálának története (Háromszék)
Lelőhely: AKKvár–MsU 2105: 46–47. lap. Kanyaró Ferenc kézírása. Az eredeti lejegyzés nem került elő.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 781.)