Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Bajka Sándor


Gyűjtő: ismeretlen
Gyűjtés ideje: 1892–1896 májusa között
Gyűjtés helye: Sepsikőröspatak
Közlő: Olosz Katalin
Közlés ideje: 2015
Megjelenés helye: Kanyaró 2015: 569/379. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

ismeretlen



Szöveg

1. Jaj, de széles, jaj, de hosszú az az út,
Amelyiken Bajka Sándor elindult.
Lépett egyet, lépett kettőt, megállott,
Keresztanyja udvarára beszállott.

2. – Adjon Isten, keresztanyám, jó estét!
– Adjon Isten, Sándor fiam, szerencsét!
– Ne kívánjon, keresztanyám, szerencsét:
Még az éjjel szívébe ütöm a kést.

3. Jaj, de szépen kifaragták azt a fát,
Amelyikre Bajka Sándort akasszák.
Jertek, lányok, öltöztessük bíborba,
Temessük el egy rozmarint bokorba.1



Megjegyzés

1. Változata Jankó János kötetében: Torda, Aranyosszék, Torockó magyar (székely) népe. Budapest 1893. 261. l. A második strófát lásd Arany–Gyulai: Népkölt. gyűjt. II. 42. E ballada 1883- vagy 1884-ben Aranyosszéken keletkezett.

(Kanyaró 2015: 569.)

379. Bajka Sándor (Sepsikőröspatak)
Lelőhely: EA 2276: 168. lap, 116. sz. Ismeretlen kéz írása. – A 3. versszak utolsó sorában a nefelejts szót Kanyaró áthúzta, és föléje rozmarintot írt.

379.1. A ballada eredeti lejegyzése: MUEKvGyLtár 51. csomag. Ismeretlen kéz írása.

Hej Jaj de széles, hej jaj de hosszú azaz ut
A melyiken Bajka Sándor elindult
Lépett egyet, lepett kettőt megállott
Kereszt anja udvarába beállott beszállott.

Adjon isten kereszt anyám szerencsét jó estét
Adjon isten Sándor fiam jó estet szerencsét
Kereszt anyám ne kivánjon Ne kívánjon, keresztanyám szerencsét
Meg az éjjel szivébe ütöm a kést.

Jaj, de szépen kifaragták azt a fát,
Amelyikre Bajka Sándort akasszák Kanyaró betoldása ez a két sor
Jerjek[!] lányok öltöztessük biborba
Temessük el egy rozmarint bokorba.

Sepsi-Kőrös patak

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 813.)