Bajka Sándor
ismeretlen
1. Jaj, de széles, jaj, de hosszú az az út,
Amelyiken Bajka Sándor elindult.
Lépett egyet, lépett kettőt, megállott,
Keresztanyja udvarára beszállott.
2. – Adjon Isten, keresztanyám, jó estét!
– Adjon Isten, Sándor fiam, szerencsét!
– Ne kívánjon, keresztanyám, szerencsét:
Még az éjjel szívébe ütöm a kést.
3. Jaj, de szépen kifaragták azt a fát,
Amelyikre Bajka Sándort akasszák.
Jertek, lányok, öltöztessük bíborba,
Temessük el egy rozmarint bokorba.1
1. Változata Jankó János kötetében: Torda, Aranyosszék, Torockó magyar (székely) népe. Budapest 1893. 261. l. A második strófát lásd Arany–Gyulai: Népkölt. gyűjt. II. 42. E ballada 1883- vagy 1884-ben Aranyosszéken keletkezett.
(Kanyaró 2015: 569.)
379. Bajka Sándor (Sepsikőröspatak)
Lelőhely: EA 2276: 168. lap, 116. sz. Ismeretlen kéz írása. – A 3. versszak utolsó sorában a nefelejts szót Kanyaró áthúzta, és föléje rozmarintot írt.
379.1. A ballada eredeti lejegyzése: MUEKvGyLtár 51. csomag. Ismeretlen kéz írása.
Hej Jaj de széles, hej jaj de hosszú azaz ut
A melyiken Bajka Sándor elindult
Lépett egyet, lepett kettőt megállott
Kereszt anja udvarába beállott beszállott.
Adjon isten kereszt anyám szerencsét jó estét
Adjon isten Sándor fiam jó estet szerencsét
Kereszt anyám ne kivánjon Ne kívánjon, keresztanyám szerencsét
Meg az éjjel szivébe ütöm a kést.
Jaj, de szépen kifaragták azt a fát,
Amelyikre Bajka Sándort akasszák Kanyaró betoldása ez a két sor
Jerjek[!] lányok öltöztessük biborba
Temessük el egy rozmarint bokorba.
Sepsi-Kőrös patak
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 813.)