Bajka Sándor
ismeretlen
1. Jaj, de széles, jaj, de hosszú az az út,
Amelyiken Bajka Sándor elindult.
Lépett egyet, lépett kettőt, megállott,
Keresztanyja udvarára beszállott.
2. Adjon Isten, keresztanyám, jó estét!
– Adjon Isten, keresztfiam, szerencsét!
– Ne kívánjon, keresztanyám, szerencsét:
Még az éjjel kendbe vágom a fejszét.
3. Újtordában kifaragták azt a fát,
A melyikre Bajka Sándort akasszák.
– Jertek, lányok, nézzük az ő halálát,
Kilenc hóhér hogy vágja el a nyakát.
376. Bajka Sándor (Várfalva)
Lelőhely: EA 2276: 174. lap, 120/I. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.
Kanyaró a 120. szám alatt három különböző helységben – Várfalván, Kercseden, illetve Séllyében – gyűjtött változatát közli a balladának. A balladákat nem írta le egészen, csak az eltérő részt közölte azzal a megjegyzéssel, hogy mindháromban az „Első strófa mint az 1-ső [nálunk a 379. számú, sepsikőröspataki], második str. mint a 2-ik [nálunk a 375. számú, bágyoni] balladában”. Gyűjteményünkbe a hivatkozott kiegészítéssel vettük fel a várfalvi balladát.
376.1. A ballada eredeti lejegyzése: MUEKvGyLtár 18. csomag. (Székely népdalok című füzet IV. számú adata) Ismeretlen gyermekkéz írása. (Felső indexben ezúttal azokat az eltéréseket jelöljük, melyek a sepsikőröspataki, illetve bágyoni változatból kölcsönvett strófákban szerepelnek)
Bajka Sándor
1. Jaj bekeskeny, jaj beszéles az az út Jaj, de széles, jaj, de hosszú az az út
A melyiken Bajka Sándor megindult.
Lépet egyet, Lépett ketött s megálott
Kereszt anya udvarára beszálott.
2. Agyon isten kereszt anyám jo napot jó estét
Agyon isten keresztanynyám fiam szerencsét Kanyaró autográf javítása a kéziraton
Ne kivánjon keresztanyám szerencsét
Még az éjel kendbe vágom a fejszét.||
3. Uj tordában kifaragták azt a fát
A melyikre Bajka Sándort akaszák
Jertek lányok nézük az ö halálát
Kilnez[!] hohér hogy vágja el a nyakát.
(„Várfalvi nóta”, é. n., gy. n.)
376.2. A várfalvi változat nyomtatásban: KESZEG Vilmos 2004: I. 267/38. sz.; II. 381/36–41. sz. Keszeg Vilmos forrása a kisdiák eredeti lejegyzése volt.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 812.)