Bajka Sándor

ismeretlen

1. Jaj, be széles, jaj, be hosszú az az út,
Amelyiken Bajka Sándor elindult.
Lépett egyet, lépett kettőt, megállott.
Keresztanyja udvarába beszállott.

2. – Adjon isten, keresztanyám, jó estét!
– Adjon isten, keresztfiam, szerencsét!
– Ne kívánjon, keresztanyám, szerencsét,
Még az éjjel kendbe ütöm a fejszét.

3. – Adjon isten, törvénybíró, jó napot!
– Adjon isten, Bajka Sándor, mi bajod?1
– Az én bajom nagyobb már most semminél:
Megöltem a keresztanyám pénzéért.

4. Arra kérem tekintetes urakat,
Ne terjesszék oly nagyon a bajomat.
– Ó, te Sándor, Bajka Sándor nem lehet,
Tegnap küldtünk Vásárhelyre2 levelet. ||

5. Csongvainál3 kifaragták azt a fát,
Amelyikre Bajka Sándort akasszák.
Fújja a szél véres ingét, gatyáját,
Nem nyerte el keresztanyja vagyonát.

1. E két sor két alföldi balladával közös. M. Népkölt. Gyűjt. II. 55, 65. A 3. és 4. szak feltűnően egyezik a később kelt Csősz Pista nótájával, melyet Tolna vármegyéből közölt az Ethnographia.
2. A főbb törvénykezés helye.
3. Városi tanácsos, később polgármester.

 A ballada történeti alapja: Bajka Sándor, egy szentmihályfalvi nemes család legényfia, megölte örökbe fogadó keresztanyját, hogy hamarább vagyonhoz jusson. A szolgáló kis lánykát is megölte, hogy tettének tanúja ne lehessen. A véres szekercét csakhamar megtalálták a kútban, s Bajkát 1883 nov[emberében] felakasztották. A tordai városházát akkor Kolozsvárról hívott katonasággal kellett őriztetni, mert az eset nagy feltűnést keltett, s az aranyosszékiek már az előző nap ellepték a város utcáit. Egy zsidó pornographus[!] ponyvára vitte a dolgot, sok túlzással. A balladát Aranyosszéken költötték, leginkább a leányok énekelgették, s pár év alatt elterjedt Erdély nagyobb részében.||
 Háromszéken is több helyen éneklik, Sepsikőrispatakon[!], Laborfalván. stb. A háromszéki változat sokkal rövidebb a Torda-környékinél. A fennebb közölt két első szak után csak ez következik:

3. Ótordába kifaragták azt a fát,
Amelyikre Bajka Sándort akasszák.
Fújja a szél fejér ingét, gatyáját,
Összeveri magas sarkú csizmáját.

4. Jertek, lányok, öltöztessük bíborba,
Temessük el csipkerózsa bokorba.
Jertek, lányok, kísérjük ki sírjáig,
Kísérjük ki a szőlőhegy aljáig!¹

1. Szőlőhegy mellett van a tordai temető.

(Kanyaró 2015: 563–564.)

373. Bajka Sándor (Torda)
Lelőhely: AKKvár–MsU 2105: 101–103. lap. Kanyaró Ferenc kézírása. – A ballada eredeti lejegyzése nem került elő. Ennek okán, s főleg amiatt, hogy Kanyaró tordai születésű volt, s életkoránál fogva személyes emlékei is lehettek a bűnügyi történetről és Bajka Sándor kivégzéséről, feltételezzük hogy a tordai változatnak maga Kanyaró Ferenc volt a gyűjtője. A gyűjtést Kanyaró 1896-ra datálja, a balladához fűzött kommentár azonban, s magának a balladaszövegnek a letisztázása (kiadásra való előkészítése) későbbre tehető, azokra az évekre, amikor Kanyaró megpróbálta rekonstruálni és kiegészíteni 1896-os gyűjteményét.
 A tordai változattal kapcsolatban további kérdéseket vet fel az a tény, hogy a millenniumi gyűjteményben szerepel egy Aranyosszékre lokalizált Bajka Sándor-ballada ugyancsak Kanyaró másolatában (EA 2276: 171. lap, 118. sz.), melynek szövege csaknem szóról szóra megegyezik a tordai változatéval, s melynek úgyszintén nem találtuk meg sem az eredeti lejegyzését, sem további másolatát. Az eredeti lejegyzés hiányában így eldönthetetlen, hogy az egyszer aranyosszékiként, egyszer pedig tordaiként bemutatott Bajka Sándor-ballada két, egymástól független gyűjtés eredménye-e, vagy a tordai szöveg az aranyosszékiként prezentált ballada második, 20. század eleji másolata. A szövegegyeztetést az is nehezíti, hogy az 1896-os gyűjteményben Kanyaró a két első strófát nem írta le, csupán utalt arra, hogy azok megegyeznek a bágyoni (375. sz.) változat első két versszakával. A szövegeltérések viszont éppen a két első versszakban figyelhetők meg. Mindent összevetve, úgy véljük, hogy egy 1896-ban lejegyzett balladának két különböző időben készített másolataival van dolgunk. Ennek ellenére gyűjteményünkbe külön tételként felvettük az „aranyosszéki ” szöveget is (lásd a 378. sz. balladát e fejezetben), részben azért, mert a más-más kézirattárban őrzött szövegek eltérő földrajzi provenienciája vitára adhat alkalmat, részben pedig azért, mert Kanyaró balladához fűzött magyarázatai eltérőek.
 Bajka Sándor kivégzéséről részletesen beszámolt a Kolozsvári Közlöny az 1883. november 20-i számában. (r. l.: Ifj. Bajka Sándor kivégzése Tordán. II. évf. 254. sz.) A gyilkosság történetéről, s a Bajka Sándor-balladáról l. bővebben: ALMÁSI István 1977, KESZEG Vilmos 2002: 134–143; KESZEG Vilmos 2004: I. 234–236, 266–269/36–41. sz.; II. 381/36–41. sz.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 809.)