Azt hallottam, babám
Azt hallottam, babám, hogy el akarsz hagyni,
Velem egy városba nem is akarsz lakni,
Amerre jársz, babám, a fű száradjon ki,
Egész életedbe ne szeressen senki.
Bár csak az a hajnal sohase hasadna,
A mi szerelmünknek vége se szakadna.
Éjfél után pirkad, hasad a hajnal már,
Ölelj meg, galambom, mert árván maradtál.
Csak azt mondd meg, rózsám, melyik úton mész el,
Felszántom én aztat aranyos ekével,
Be is vetem én azt szemen szedett gyönggyel,
Be is boronálom sűrű könnyeimmel.
Szabad a madárnak ágrúl ágra szállni,
Csak nekem nem szabad a rózsámhoz járni,
Mert el vagyok zárva, eltiltottak tőle,
Kiért fáj a szívem, majd meghasad érte.
Az első versszak változata már Krizánál fellelhető (Vadr. 223). a 3—4. szakasza közismert népdalszöveg.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 644.)