Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

V. Nem tipologizálható

Az öreg Dancia király


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1959
Gyűjtés helye: Lészped
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 391–394/124. sz.

Dallam



Szöveg

Az öreg Dancia
Magát úgy siratja,
Keserves jajszókkal
Magát siratgatja:

„Istenem, Istenem,
Mért vertél meg ingem?
Kilenc lányom közül
Még egy fiam sincsen!

Kilenc lányom közül
Nincsen ki felváltson:
Pusztítják népemet,
Rabolják országom.

Országom rabolják,
Népemet rongálják.
Nincsen ki felváltson
Katana rabságból.”

Ezt es csak meghallá
Küssebbik leánya.
Eleibe állott,
Fennszóval kiáltott:

„Apám, édesapám,
Jó Dancia király,
Őtöztessél ingem
Vitézi gúnyába,

Vágassátok hajam
Legények módjára,
Magad fényes kardját
Kössed oldalamra.

Adjad a kezemre
Ékes paripádat,
Mert én kiváltnálak
Katana rabságbúl.”

Ugyanúgy es leve,
Ugyan el es mene.
Elindult leánya
Idegen országra.

Elindult leánya
Idegen országra,
Katana rabságbúl
Apját hogy kiváltsa.

„Hogy tudnók kilelni,
Ki tudna ez lenni?
Ennyi vitézséget
Hogy tud felmutatni?

Dancia királynak
Csak lányai vagynak.
Ki tudna ez lenni,
Hogy tudnók kilelni?

Hírejzünk el mi es
Híres keresztkéket,
Híres keresztkéket,
S híres guzsalykákat.

Hogyha kegyes leszen,
A guzsalyból veszen,
De ha vitéz leszen,
A keresztből veszen.”

Megugratá lovát
Dancia leánya,
Vitézek módjára
Az oldalán kardja.

Megugratá lovát
S keresztkékből veve,
S keresztkékből veve.
Guzsalyra se néze.

„Hogy tudnók kilelni,
Ki tudna ez lenni?
Ennyi vitézséget
Hogy tud felmutatni?

Dancia királynak
Csak lányai vannak.
Ki tudna ez lenni,
Hogy tudnók kilelni?

Hírejzünk el mi es
Híres feredőket,
Ha ide eljönne,
Hogy ő megferedne!

Hírejzünk el mi es
Híres feredőket,
Híres feredőket,
Híres guzsalykákat.

Hogyha kegyes leszen,
S a guzsalyból veszen,
De ha vitéz leszen,
A feredni megyen.”

Megugratá lovát
Dancia leánya,
Vitézek módjára
Az oldalán kardja.

Guzsalyra se néze,
Feredőhöz mene.
Nagyot es rikojta,
Hogy mindenki hallja:

„Rabolják országod,
Pusztítják népedet.”
Mindenki ellépe,
Még rea se néze.

Dancia leánya
Szépen megferede,
Szépen megferede,
S onnan visszatére.

Nem tudták kilelni
Kegyesi mivoltát,
Kegyesi mivoltát,
Csak vitézi voltát.



Megjegyzés

Az apja helyett háborúba menő leány története az európai népek körében, sőt szélesebb körben is kedvelt motívum. A régi magyar irodalomban először egy XVI. századi széphistóriában (Az Béla kírályrúl és az Bankó leányárúl való széphistória) jelentkezik. Magyar népballadai változatban a történet csak Moldvából ismeretes. Román megfelelője a Mizilca. Az itt közölt
csángó változat az eddigieknél jóval terjedelmesebb, teljes darab.

Faragó—Jagamas 147—8. — Ortutay—Kriza 754.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 635.)