Az elhullatott gyöngykoszorú

Bolyog az én elmém a szerelem miatt,
Mint kis marti fecske kereng az ég alatt;
Boldog az ifiu világon éltibe,
Kinek szive nyugszik holtig szerelembe,
Az enyim is nyugodt annak idejibe,
De most nem nyughatik, mer nincs módja benne.

Ugyan édes rózsám, mi bajod érkezett?
Talán vig vacsorád nem igen jól esett?
Nesze ez a kulacs, igyál egykeveset,
Talán helyrehozza szomorodott szived.

Nem kell a kulacsod, igyál csak te magad,
Ha nem sajnállottad árva lányságomat.

Sajnáltalak rózsám, míg megcsalhattalak,
De már a jó isten viselje gondodat.

Tekints az egekre s err a kisdödkére,
A kit most nevelek árva kebelembe!

Tekintettem rózsám, míg megcsalhattalak;
Tekintsen a halál, a hol elől talál.

Oh istenem, beh megbántam,
Gyöngykoszorumat elhullattam,
Keservesen megsirattam!

Ne sirasd rózsám koszorud!
Kötök virágból koszorut.

Éjjel-nappal kössed rózsám!
Még sem leszek többet leány. –

Kriza János 1864a (Fővárosi Lapok) – Ua. in MNGY III. 1882: 38/23. sz. A megcsalt leány címen. Gyulai ö-ző nyelvjárásra írta át a szöveget, több helyen kisebb-nagyobb változtatásokat hajtott végre, el egészen addig, hogy egy sort kicserélt, s a balladás dal utolsó három versszakát (Oh istenem, beh megbántam sorral kezdődően) kihagyta. A kihagyott strófákat Faragó József találta meg: „E sorok Oh istenem, be megbántam. . . kezdettel  uo. [az MNGY III-ban] 148, a Benedek Elek – Sebesi Jób által gyűjtött dalok közt, Árvátfalva helyjelöléssel.” (Faragó József 1971b: 249)

A balladát – egy Kriza Jánosnak írt leveléből következtetve – valószínű, hogy Gálffy Sándor gyűjtötte. A balladák ritmusáról gondolkodva a ritmusváltásról úgy vélekedett, hogy nem jellemző a magyar balladákra:  „[…] én minden igyekezetem mellett sem találtam olyan Balladára – írja Krizának –, mely kezdettől fogva végik[!] külömböző hanglejtésü Dallammal járna – az egy koszoruját vesztett Leányban tapasztaltam, hogy valamint a Compositio, ugy a Dallamais kettös[?] a többiek vagy két soros, vagy negy soros, vagy hat soros dallammal birnak. mentől régibb a Ballada, annál egyszerübb a Dallama” (Gálffy Sándor levele Kriza Jánoshoz, Demeterfalva, 1865. január 12. – MTAKK 930/4 sz. levél] – Gálffy aligha példálózott volna olyan balladával, melyet nem ő gyűjtött, hiszen a szöveg, a kompozició mellett a ballada dallamára hivatkozik.

(Olosz Katalin jegyzete; Kriza János 2013: 621.)