Az apáca
Csibi Istvánné Bajkó Rozália, 72 éves
Fenn, a magas dombtetőn néztem a völgybe át,
Ott láttam három grófot, a csónakján halász.
A legkisebb gróffiú, ki a csónak szélén áll,
Aranypohárba tölti ki piros borát.
- Minek nekem a bora, hisz így sem kell nekem,
Zárdába megyek én, ahol fátyol takar el.
Minek nekem a bora, hisz úgy sem kell nekem,
Zárdába kell maradnom, azt biztosan tudom.
Lehúzza ujjáról a gyűrűt, az aranykarikát.
- Fogadd el, szép szerelmem, szívemnek zálogát.
- Minek nekem a gyűrű, hisz úgy sem hordhatom,
Zárdába kell maradnom, azt biztosan tudom.
Elmegy a gróffiú oda, a csengőt lehúzta:
- Hol van az új apáca, ki máma érkezett?
- Ide be nem jött senki, ha jött sem adjuk ki.
- Ha ki nem adjátok a lánykát, felgyújtom a zárdát!
Erre kilép a szép leány, talpig hófehérben,
Haja rövidre vágva, kész apáca már.
Benyúl zsebébe a gróffiú, kiveszi pisztolyát,
Lelövi véle a lánykát és aztán önmagát.
Vargyas Lajos a ponyvaballadák közé sorolta (II.1976. 620.), és 19 változata lelőhelyét közölte, de Székelyföldön 1972-ig egyetlen változatát sem írták le. Okát annak is tulajdoníthatjuk, hogy a gyűjtők ritkán rögzítették „idegen jellegű dallama” és népköltészetünk hangulatától, stílusától eltérő volta miatt, pedig szinte minden községben éneklik, táncolnak is dallamára „németest” a bálokban. Füzetekbe is gyakran leírták.
Vargyas Lajos azt is megállapította, hogy bizonyára „csehnémet vagy morva vásári énekesek terjesztették el nálunk” a századfordulón, még az Osztrák–Magyar Monarchia idején.
Vargyas Lajos 23 német és holland változatának adatait közölte. A Háromszéki népballadák kötetben az összegyűjtött, de nem közölt balladák között 18 változata található. (Albert Ernő-Faragó József 1973. 496–497:855–872.). Háromszéki változatokat soroltak fel az Álomvíz martján kötetben is (Pozsony Ferenc 1984. 246:418–424.)
(Albert Ernő 2004: 324.)