Árva gilicéről
Oh! mint busúl kis gilice,
Ki a társát elvesztette;
Társát egy vad elkergette,
Talán eddig meg is ölte.
Én elmegyek arr’ a helyre,
Hol kiomlott piros vére,
Hol szakgatták szálkás húsát:
Ott rakatok egy kápolnát;
A csontjából kirakatom,
A vérivel föliratom:
Hogy vagyon az árva dolga,
Ki hazáját rég elhagyta!
Én egy igaz árva voltam,
Ki hazámat rég elhagytam.
Víz mentire elindultam,
Ha megtalálnám a társam.
A királyné ablakában,
Egy kis arany kalickában
Megtaláltam, de rabságban,
Igy énekel bánatában:
Haj gilice, kis gilice,
Miért jöttél ilyen messze?
Menj vissza te arra helyre,
Honnét jöttél ilyen messze!
S visszafordult arra helyre,
A honnét jött ily messzire,
Fejét földre csüggesztette,
Szárnyát széjjelterjesztette,
Magát holttá eresztette:
Hogy a társát elvesztette!
Kriza János 1871a (Fővárosi Lapok) – Ua. in MNGY III. 1882: 40–41/26. sz.; Ua. in SZNGY I. 1956: 72–73/33. sz. – Az MNGY néhány szó megváltoztatásával és strófákra osztás nélkül hozta nyilvánosságra a balladát, az SZNGY újraközli az MNGY III. szövegét, de négy soros strófákra tagolva, csupán az utolsó versszak maradt – Kriza közlésének megfelelően – hatsorosnak.
(Olosz Katalin jegyzete; Kriza János 2013: 613.)