Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Árva gilicéről


Gyűjtő: ismeretlen
Gyűjtés ideje: 1871
Gyűjtés helye: ismeretlen
Közlő: Kriza János
Közlés ideje: 2013
Megjelenés helye: Kriza János 2013: 104–105/6. sz.

Szöveg

Oh! mint busúl kis gilice,
Ki a társát elvesztette;
Társát egy vad elkergette,
Talán eddig meg is ölte.

Én elmegyek arr’ a helyre,
Hol kiomlott piros vére,
Hol szakgatták szálkás húsát:
Ott rakatok egy kápolnát;
A csontjából kirakatom,
A vérivel föliratom:
Hogy vagyon az árva dolga,
Ki hazáját rég elhagyta!

Én egy igaz árva voltam,
Ki hazámat rég elhagytam.
Víz mentire elindultam,
Ha megtalálnám a társam.

A királyné ablakában,
Egy kis arany kalickában
Megtaláltam, de rabságban,
Igy énekel bánatában:

Haj gilice, kis gilice,
Miért jöttél ilyen messze?
Menj vissza te arra helyre,
Honnét jöttél ilyen messze!

S visszafordult arra helyre,
A honnét jött ily messzire,
Fejét földre csüggesztette,
Szárnyát széjjelterjesztette,
Magát holttá eresztette:
Hogy a társát elvesztette!



Megjegyzés

Kriza János 1871a (Fővárosi Lapok) – Ua. in MNGY III. 1882: 40–41/26. sz.; Ua. in SZNGY I. 1956: 72–73/33. sz. – Az MNGY néhány szó megváltoztatásával és strófákra osztás nélkül hozta nyilvánosságra a balladát, az SZNGY újraközli az MNGY III. szövegét, de négy soros strófákra tagolva, csupán az utolsó  versszak maradt ­– Kriza közlésének megfelelően – hatsorosnak.

(Olosz Katalin jegyzete; Kriza János 2013: 613.)