Argentína nekem nem szülőhazám

Biró Laci Pálné Kerekes Vilma, 64 éves, Petek

Argentína nékem nem szülőhazám,
Nem volt abban soha egy boldog órám,
Ha búsultam, a piros bor vigasztalt,
Spanyol kislány két pesóért betakart.

Éjjel kezdtem a tengeren utazni,
Kezdtek velem a hullámok harcolni.
Imádkoztam szép csendesen magamba,
(Hogy) Én Istenem, segíts szülőfalumba.

Mikor engem kilenc orvos vizitált,
Azt kérdezték, hogy „Hol születtél, te betyár?”
Azt feleltem, Székelypetek a hazám,
Ott nevelt fel az én jó édesanyám.

Azt feleltem, Erdélyország a hazám,
Abban sirat az én jó édesanyám.

Argentína nékem nem szülőhazám / Este kezdtem.

Székelypetki amerikás kivándorlódal ez az ének, a kivándorlódalokat is a balladás kötetekbe szokták besorolni. Az amerikás dal, amerikás népdal, kivándorlódal, kivándorlóének népi líránknak a rabénekek, kesergő- és bujdosódalok mellett kevésbé ismert, egyik újabb kori műfaja. Olyan dalok ezek, amelyeknek témája a kivándorlás. A magyar nemzet tragikus történelme folyamán többször is került olyan helyzetbe, hogy tagjai szülőföldjük elhagyására, kivándorlásra kényszerültek. Például az 1848-as forradalom és szabadságharc bukása után. Vagy az 1880-as évektől az első világháborúig, aztán Trianon után és az 1930-as években is, amikor politikai, gazdasági, megélhetési okokból több százezren hagyták el a magyar területeket. Az Amerikai Egyesült Államok mellett még Kanada, Dél-Amerikából Brazília, Paraguay és Argentína volt a végcél, ahol ma is népes magyar emigrációs közösségek élnek. A kivándorlók egy része nem szándékozott örökre elhagyni hazáját, szülőföldjét, csak a jobb kereseti lehetőség vezette őket, hogy majd hazatérve, a kint megtakarított pénz segítségével, jobb, emberibb módon éljenek. Ezek közé tartozott a székelypetki Kerekes Biró (Selét) Lajos is, aki több év dél-amerikai, argentínai tartózkodás után tért haza, és itthon, szerettei között élte le az életét, hamvai is hazai földben pihennek. Tőle gyűjtöttük az ezt a dalt, amelyet saját bevallása szerint sokszor énekelt a nagy idegenségben, családjától távol. „Ezt fúttam Amerikában, ott laktam egy helyt, s kiállottam így az ajtóba, s elkezdtem.” – mondta, amikor magnóra énekelte az Argentínából hozott éneket. Az utazás viszontagságairól, a honvágyról szól ez a dal, amely Petken több változatban él. A férfiak körében kocsmai énekként is közkedvelt. A dalt az Amerikát megjárt, „amerikás” székelytől gyűjtött változatban is közöljük. A változatok nem térnek el nagyon egymástól, főleg a szakaszok sorrendjében különböznek. De új elemet is tartalmaznak. Mint például a Bíró Laci Pálné Kerekes Vilma 64 éves, szintén peteki lakostól ugyanakkor gyűjtött variáns:

Mikor engem kilenc orvos vizitált,
Azt kérdezték, hogy „Hol születtél, te betyár?”
Azt feleltem, Székelypetek a hazám,
Ott nevelt fel az én jó édesanyám.
Azt feleltem, Erdélyország a hazám,
Abban sirat az én jó édesanyám.

Az első két sor sok népballadákban is megtalálható, de itt tökéletesen illeszkednek, formailag is, tartalmilag is, az új környezetben, a lírai szöveghez. Talán a legszebb, a legcsiszoltabb változat mégiscsak a Bíró János Pálné Józsi Margit énekelte változat.  A faluban az Argentína címmel ismert dalt sokan szeretik Az idegenség érzésével szemben a honvágy, az önazonosság megfogalmazása teszi közkedveltté. A három változat jól példázza a variánsok születésének jelenségét. Sőt, utógyűjtéssel, 2012 adventjében még egy példányát fedeztük fel ennek az éneknek. Az adatközlő a 84 éves Kelemen Albertné Kerekes Anna jásfalvi lakos volt, a fent közölt variánst éneklő Kerekes Lajos testvérének, Kerekes Dénesnek a lánya, aki Jásfalvába ment férjhez. Anna néni 1928-ban született, kétéves volt, amikor az édesapja, és annak testvére elmentek Argentínába szerencsét próbálni, és már iskolás volt, amikor hazajöttek. 1930-tól kezdve hozzávetőleg öt évig voltak oda.  Az édesanyja az alatt Bukarestben szolgált, a nénje nevelte őket. „A szegénység vitte a férfiakat a nagy idegenbe szerencsét próbálni” – mondja. „De édesapám sokat mesélt az ottani életről, kalandjairól, én is szívesen elmentem volna oda”. „Ezt az éneköt is ők találták ki” - mondja. Anna néni, saját szóhasználata szerint, „betyár leánka volt”, mozgékony, talpraesett, jó énekes-táncos, jó szereplő a színdarabokban. Sok balladát tudott, hisz gyerekkorában, a fonóban („kórusban”) és különböző munkaalkalmakkal sokat énekeltek. Sajnos, az öregkori memóriaromlás miatt csak részletekre, töredékekre emlékezik - körülbelül húsz balladából. Énekel, például, a Kőműves Kelemennéből, a Gazdag feleséget és a Szabó Vilmát szinte hibátlanul fújja. Az Argentínát is kissé összezavarva, de ilyen szép sorvariánsokkal:„Erdélyország, Székelypetek a hazám”, „Én Istenem, segíts szülőfalumba”. Az Argentína, ahogy ezt a Petken közismert dalt nevezik, a kivándorlódalok tipikus változata. A szakaszok rímképlete: aabb. A rímek páros rímek. Tizenegyes sorainak ritmusképlete: 4/4/3. Zeneileg az új stílusú népdalokhoz tartozik. Anna néni szerint az édesapjáék találták ki, de ez kétséges. Habár kevés kivándorlódal, s azoknak kevés variánsa ismeretes, sok keresés után sikerült egy, a petkihez hasonlót találnunk. Íme:

Amerika nekem nem szülőhazám;
Nincsen benne se víg napom, se órám;
Búval élem, búval töltöm világom,
Senki se látja szomorúságom.
Fiuméban ültem fel a hajóra,
Visszanéztem széles Magyarországra.
Áldott legyen Magyarország örökre,
A sok magyar boldog lehessen benne!
Mikor kezdtem a gőzhajón utazni,
Kezdett velem a gőzhajó játszani;
Én meg csak úgy sóhajtoztam magamba:
– Én istenem, segíts vándorlásomba!
Piros rózsa virágzik a hegytetőn;
Árva vagyok, elhagyott a szeretőm.
Hej, de sokat fáradoztam utána,
Mégis ki vagyok a szívéből zárva.
Fényes csillag, hej, de régen vándorol!
– Nem láttad-e a babámat valahol?
– Láttam biz én Észak-Amerikába;
Rásütött a fényes csillag sugára.

A népköltészet nem ismeri a művészi lopás, a plágium fogalmát.  Ezt a Heves megyében, Átányon gyűjtött darabot azért érdemes megismernünk, hogy a dalok vándorlásának és a variánsteremtésnek a jelenségét, folyamatát jobban megértsük. A folklór törvényei szerint igaz, hogy az Anna néni édesapjáék találták ki, és hozták haza ezt a szomorú dalt, variánst, amely az otthontalanság, hazátlanság, szeretethiány, honvágy érzését megfogalmazta. Az Argentína egyedi és ritka példája a kivándorlódaloknak. Vajon milyen értékekkel gazdagítják majd szülőföldjüket, szűkebb hazájukat hazatérésükkor a mai kivándorlók? A napjainkban kibontakozó, minden időknél nagyobb arányú magyar kivándorláshullám vajon kigyöngyöz-e magából ehhez hasonló szenvedésmetaforákat?

(Lőrincz 2014: 65-68.)