Anyám, édesanyám

Tamás Sándorné Simon Borbála, 53 éves

– Anyám, édesanyám,
Szívem édesanyám,
Anyám, édesanyám,
Felnevelő dajkám!

– Búj el, búj el, búj el,
Búj el, aludjál el,
Hogy az a jó Márja
Téged aluccson el!

– Anyám, édesanyám,
Szívem édesanyám,
Anyám, édesanyám,
Felnevelő dajkám!

Mikor ringatgattál
A ringó bölcsőbe,
Takargattál vóna
Kicsi koporsóba.

Mikor takargattál
Gyenge gyócsruhába,
Takargattál vóna
A földnek gyomrába.

Anyám, édesanyám,
Szívem édesanyám,
Anyám, édesanyám,
Felnevelő dajkám!

Mikor születtem vót
A Bánya tetején,
Eleresztett vóna
Az Orotva vizén,

Hadd ettek vóna meg
Tengernek halai,
Sírattak vóna meg
Tengernek habjai.

Anyám, édesanyám,
Szívem édesanyám,
Anyám, édesanyám,
Felnevelő dajkám!

Veszett vóna Retke
Fekete fődjibe,
Az én édesem is
Az anyja méhibe.

  A zsivány felesége, a Mezőbándi úrfi és más balladákban egyes motívumai megtalálhatók. Vargyas Lajos megállapítása, hogy külön dalként is él Erdélyben és Moldvában (II.1976. 229.)
  E balladai elemeket megőrzött ének ma már ritkán található meg a Székelyföldön, bár Ráduly János még 1975-ben is lejegyezte Kibéden:

          Mikor ringattgattál bölcső fenekébe,
          Mért nem ringatgattál Tisza fenekébe,
          Mért nem ringatgattál Tisza fenekébe.  (1975. 98:69.)

  Másik helyen:

          Mikor takargattál gyenge gyócsruhába,
          Mért nem takargattál forró parazsába,
          Mért nem takargattál forró parazsába.   (1979. 84:29.)

  A Háromszéki népballadákban is megtalálható néhány mozzanata az 1971-es gyűjtésben:

          Mikor feresztgetett gyenge lenge vízbe,
          Feresztgetett volna forró fővő vízbe.

          Mikor takargatott gyenge gyócsruhába,
          Takart volna bele forró parázsába.
          Mikor rengetgetett a ringó bölcsőbe,
          Ringatgatott volna gyászos koporsóba.

    (Albert Ernő-Faragó József 1973. 381:295.)

  Gyergyóalfalura utaló szövege még 1867-es közlése Kriza Jánosnak:
         
          Mikor ringatgattál rengő bölcső mellett,
          Sírdogáltál volna a koporsóm mellett.  (1867. 299. 1193.)

  A Balog Józsi balladának már az 1831-ben leírt első megfogalmazásában ilyen sorok találhatók:

          Jobb lett volna kis koromban
          Zártál volna koporsomban.     (Antal Árpád 1962. 58.)

  Geréb László 1958-ban ismertette az 1540–1585 között élt Scheseus Kristián erdélyi szász, segesvári származású humanista 12 énekes latin nyelvű művét. A Hegedűs István fordításában ilyen sorok találhatók Kendi Anna halála előtti szavaiként:

          Vajha anyám nem szül soha engem e földi világra!
          Bárcsak a méhében halhatok én meg elébb!
          Vagy mikor dajkám langy vízbe lefürdet először,
          Ó, de miért is nem törte ki gyönge nyakam!     (1958. 91.)

  Még korábbi évekre visszatekintve megtalálható motívumai. Gyulai Pál idézi 1860-ban, és úgy véli hogy hosszabb ballada töredéke:

    Anyám, anyám, édesanyám, mikor engem szültél,
    Szültél volna követ, nem leánygyermeket.
    Mikor fürösztöttél gyenge-meleg vízbe,
    Fürösztöttél volna buzgó-forró vízbe.
    Mikor bepoláltál gyenge gyolcs ruhába,
    Poláltál volna be halotti ruhába.
    Mikor lefektettél gyantáros bölcsőbe,
    Fektettél volna a sötét hideg földbe.

        (Gyulai Pál 1860. 272-299.)

  Megtalálható a Magyar Népköltési Gyűjtemény III. Kötetében is, amelyet korábban Kriza János gyűjtött:

    Addig volna Isten,
    Hogy a rengő bőcsőm
    Lett volna koporsóm,
    Az én póla ruhám
    Bizony szemfödelem,
    Az én póla-kötőm
    Eresztő kötelem.

        (MNGy III. 1882. 33-34:17.)

  Domokos Pál Péter 1931-ben Moldvában jegyezte le a következő szöveget:

    Ányám jedesszányám, ányám jedesszányám,
    Mika ingem cántál, mika ingem cántál,

    Cinálhattál lenne, cinálhattál lenne
    Ed márván keveckét, szed márván keveckét,

    Had aszt massza nad víz, had aszt massza nad víz.
    Mika fereszgettél, mika fereszgettél

    Genge meleg vízbe, genge meleg vízbe,
    Fereszthettél lenne, fereszthettél lenne
    
    Buzgó forró vízbe, buzgó forró vízbe.
    Mika takargattál, mika takargattál
    
    Genge gyócs ruvábó, genge gyócs ruvábó,
    Tekerhettél lenne, tekerhettél lenne

    Tizessz párázábó,  tizessz párázábó.
    Mika rengetgettél, mika rengetgettél

    Kici bőcickébe, kici bőcickébe,
    Rengetgettél lenne, rengetgettél lenne,

    Hét szingnég a fédbe, hét szingnég a fédbe.

        (Domokos Pál Péter 1931. 201-202: 6.)

  Döntő részben hasonlít a fenti szöveghez az a változat, amelyet Veress Sándor Bogdánfalván gyűjtött, Moldvában.
  A „Veszett volna retke…” motívum szintén az utóbbi időkben is megtalálható egy-egy gyűjteményben, betyárballadákban is. Jagamas János 1954-ben a Bogár Imre motívumaként gyűjtötte Ördöngősfüzesen (Jagamas János-Faragó József 1974. 83:94.), Korábban pedig Csíkszentdomokoson Bodon Pál írta le (Bartók Béla 1908. 113), majd 4 év múlva Kodály Zoltán (Vargyas Lajos II. 1976. 662:194.).
  Még korábbi évekre visszatekintve megtalálható Erdélyi János gyűjteményében is:

    3. vsz.    Szegény Barna Péter be sok lovat lopott,
            Románné két lánya abból ruházkodott,
            Veszett volna retek fekete földjében,
            Románné két lánya az anyja méhében.

                (Erdélyi János I, 1846. 380:383.)
        
  Tamás Sándorné elmondotta: „Édesanyám énekelte. Ezt nem tudta Ditróban senki. Leánkoromban [tanultam], mikor odahaza voltam, édesanyám énekelte este, a gyermekeket ahogy ringatta; aztán nekem is eszembe jutott, amikor kicsigyermekem született; gondoltam magamban sokszor, hogy édesanyám énekelte, s mégis sírt. S akkor én is a bölcsőt a kezembe vettem, s elkezdtem  ezt az éneket énekelni. Valóban úgy van, ahogy az ének megmondja, hogy ugye, az édesanya mennyit küszködik: sokszor jó, máskor…” 

(Albert Ernő 2004: 307-310.)