Anyám, édesanyám

„Anyám, édesanyám,
Rejtsen el ingemet,
Jönnek a katonák,
Rabolnak el ingem!”

„Lyányom, édes lyányom,
Merre rejtselek el?
Menj bé kamarába,
Bújj belé ládába!”

Csak arra ’z egy szóra
Oda es rohana
Hetvenhét katona,
Egész kompánia.

Csak az ő leányát
Kérdeni es kezdték,
Kérdeni es kezdték,
Hogy hová rejtezék.

Kénzották, kénzották,
Halálra kénzották,
Halálra kénzották
Az ő édesanyját.

Ki kell vala adja
Az ő szép leányát,
Ki kell vala adja
Az ő szép leányát.

Verje meg az Isten
Azt az édesanyát,
Amelyik kiadta
Az ő szép leányát!

„Hamarébb elleszek
Békák vacsorájik,
Békák vacsorájik,
Halaknak ebédjik,

Mintsább én ellegyek
Katonáknak rabjik.”
Szavát se végzette,
S Tiszába bészöke.

A töröktől, az itt közölt változatokban katonáktól elrabolt leány története a kelet-európai népek folklórjában kedvelt balla dai tárgy. Vannak azonban hasonló tárgyú breton, francia, görög, cseh és szlovák változatok is. A főmotívum, a nőrablás nem az ősi asszonyrablás szokásának emlékét, hanem a kóbor katonaság erőszakoskodásának bizonyságát őrizhette meg. Mivel az eddig ismert változatok legtöbbje, az itt közölteknek meg éppen vala mennyije a csángóság köréből került ki, érthető, hogy a balladaváltozatok közeli kapcsolatot mutatnak az e tárgykörbe tartozó román balladákkal. Az itt közzétett változatok a magyar balladai anyagon belül az elcsalt feleség, a kegyetlen anya és az eladott leány balladaváitozataival tartanak rokonságot. A román folklórból az Ilincuţa Şandrului címen ismert ballada vonható e darab rokonsági körébe. — Meseváltozatban is ismert. Egy ilyen változatát lásd kötetünkben a 264. sz. alatt.

Csanádi—Vargyas 465. — Vargyas, MB. 42—7. — Leader 266—72. — Ortutay—Kriza 745.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 632.)