Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Anyám, édesanyám


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1959
Gyűjtés helye: Rácsila
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 313-314/97. sz.

Dallam



Szöveg

„Anyám, édesanyám,
Rejtsen el ingemet,
Jönnek a katonák,
Rabolnak el ingem!”

„Lyányom, édes lyányom,
Merre rejtselek el?
Menj bé kamarába,
Bújj belé ládába!”

Csak arra ’z egy szóra
Oda es rohana
Hetvenhét katona,
Egész kompánia.

Csak az ő leányát
Kérdeni es kezdték,
Kérdeni es kezdték,
Hogy hová rejtezék.

Kénzották, kénzották,
Halálra kénzották,
Halálra kénzották
Az ő édesanyját.

Ki kell vala adja
Az ő szép leányát,
Ki kell vala adja
Az ő szép leányát.

Verje meg az Isten
Azt az édesanyát,
Amelyik kiadta
Az ő szép leányát!

„Hamarébb elleszek
Békák vacsorájik,
Békák vacsorájik,
Halaknak ebédjik,

Mintsább én ellegyek
Katonáknak rabjik.”
Szavát se végzette,
S Tiszába bészöke.



Megjegyzés

A töröktől, az itt közölt változatokban katonáktól elrabolt leány története a kelet-európai népek folklórjában kedvelt balla dai tárgy. Vannak azonban hasonló tárgyú breton, francia, görög, cseh és szlovák változatok is. A főmotívum, a nőrablás nem az ősi asszonyrablás szokásának emlékét, hanem a kóbor katonaság erőszakoskodásának bizonyságát őrizhette meg. Mivel az eddig ismert változatok legtöbbje, az itt közölteknek meg éppen vala mennyije a csángóság köréből került ki, érthető, hogy a balladaváltozatok közeli kapcsolatot mutatnak az e tárgykörbe tartozó román balladákkal. Az itt közzétett változatok a magyar balladai anyagon belül az elcsalt feleség, a kegyetlen anya és az eladott leány balladaváitozataival tartanak rokonságot. A román folklórból az Ilincuţa Şandrului címen ismert ballada vonható e darab rokonsági körébe. — Meseváltozatban is ismert. Egy ilyen változatát lásd kötetünkben a 264. sz. alatt.

Csanádi—Vargyas 465. — Vargyas, MB. 42—7. — Leader 266—72. — Ortutay—Kriza 745.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 632.)