Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Amott egy virágos kertben
Gyűjtő:
ismeretlen
Gyűjtés ideje:
1830-as évek
Gyűjtés helye:
Szabéd
Közlő:
Olosz Katalin
Megjelenés helye:
Kanyaró 2015: 169-170/19. sz.
Szöveg
1. Amott egy virágos kertben
Nyugszik szép zöld pázsintszékben
Egy hószín kisasszony ülve,
Árnyékokkal környül véve.
Egy hószín kisasszony ülve,
Árnyékokkal környül véve.
2. Lábujjhegyen hozzá mentem,
Szólék neki ily szelíden:
– Mondd meg nékem, szelídecske:
Leány vagy-é vagy menyecske?
Mondd meg nékem, szelídecske:
Leány vagy-é vagy menyecske?
3. Én sem leány, sem menyecske,
Nem vagyok oly szelídecske;
Egy tengeri virág vagyok,
Édesdeden illatozok.
Egy tengeri virág vagyok,
Édesdeden illatozok.
4. Ha te virág vagy tengeren,
Én is harmat vagyok ezen:
Estve virág mellé szállok,
Reggelig odébb sem állok.
Estve virág mellé szállok,
Reggelig odébb sem állok.
Megjegyzés
A 30-as években összeírt gyűjteményből közöljük. Erdélyi János egy rövidebb s
újabb változatát úgy mutatja be, mint a legjobb példáját népdalaink gyöngéd voltának.
„Mit nem ér egy illy dalocska?”– jegyzi meg őszinte elragadtatással. Az Erdélyinél olvasható
gyönyörű népdalnak törzsfáját adjuk a fennebb olvasható félnépies eredetű románcban.
Vesd össze Népdalok és mondák II. 448–449, Válogatott m. népdalok, 60. l.
(Kanyaró 2015: 170.)
19. Amott egy virágos kertben (Szabéd) Lelőhely: EA. 2276: 291. lap, 226. sz. Kanyaró
kézírása.
A román folklorisztika Brumărelul címen tartja nyilván ezt a román és magyar változatban egyaránt
elterjedt verset. (vö. AMZULESCU, Al. I. 1964: I. 193, 235. sz.). „Ez a román világi ének már csak azért is fontos számunkra – állapítja meg Köllő Károly –, mivel kéziratos énekeskönyveinkben fennmaradt változatain keresztül szinte lépésről lépésre nyomon követhetjük a Brumărelul (A dér) motívum meghonosodását a magyar népköltészetben.” (KÓCZIÁNY László –KÖLLŐ Károly 1972: 131) Magyar változatai a kéziratos énekeskönyvekben 1789-től követhetők nyomon (Vutskits énekeskönyv,
46/a-b levél, LXVI. Ének). A 19. század első felében igen népszerű volt. (L. KÓCZIÁNY László – KÖLLŐ Károly 1972: 131–132.) Folklorizálódott magyar változatait ERDÉLYI János (1846: I. 446–7, 456. sz..) KRIZA János (1863: 178, 359. sz.; KÁLMÁNY Lajos (1877: 55–56, 39. sz.), MAILAND Oszkár (1905: 320–321), FARAGÓ József (1965: 54.) kötetében találta meg Köllő Károly. – A kéziratos énekeskönyv, amelyből Kanyaró átvette a szöveget a Székely népballadák és románcok közé, előttünk
ismeretlen.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 613.)
Támogatók
Partnerek
