Címek

1 a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

Évek

1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen

Helymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

Névmutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

V. Nem tipologizálható

Amint a hegy tetejéről

Gyűjtő: Ráduly János

Gyűjtés ideje: 1976-09-26

Gyűjtés helye: Kibéd

Közlő: Ráduly János

Közlés ideje: 1979

Megjelenés helye: Ráduly 1979: 110–111/ 57. sz.

Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Majlát Józsefné Ötvös Sára, Kibéd

Szöveg

1.   Amint a hegy tetejéről
  A völgybe nézek én,
  Ott látok három grófot,
  Mely csónakon halász.

2.   Köztük a legifijabb,
  Mely csónak szélén ül,
  Aranykehelyből issza
  Szép piros borát.

3.   S este a zárda előtt
  Meghúzzák a csengőt:
  – Hol van az új apáca,
  Mely máma idejött.

4.   – Ide ma nem jött be senki,
  De ki se mehetett.
  – Rátok gyújtom a zárdát,
  Ha bé nem engedtek.

5.   Erre kijött a szép leány,
  Ki talpig fehérben áll.
  Haja rövidre vágva,
  Már kész apácalány.

6.   Benyúl a gróf a zsebébe,
  Kivesz egy karikát:
  – Fogadd el, hű szerelmem,
  Szívemnek zálogát.

7.   – Nem fogadhatom én el,
  Hisz úgysem hordhatom,
  Zárdában kell meghaljak,
  Én azt jól tudom.

8. Benyúl a gróf a zsebébe,
Kiveszi a pisztolyát,
Lelövi előbb a lánykát,
S azután ő magát.

Megjegyzés

A gróf és az apáca (Amint a hegy tetejéről)

Vargyas Lajos összesítése szerint 19 változatát ismerjük, a legelső feljegyzés is csak 1923-ból való. Valószínűnek látszik, hogy cseh-német vagy morva vásári énekesek révén honosodott meg népköltészetünkben. Ponyvaeredete bizonyosnak látszik (Vargyas, II. 621.).

Ötvös Sára az 1950-es évek végén hallotta először Lidi nevű leányától, aki pedig 1954-ben tanulta: „Mentem vonattal Lupényba, valami két sófalvi fiú is jött, s azoktól hallottam, ők énekelték. Megkértem őköt, hogy énekeljék el több versen, amíg megtanulom. Itthon aztán többször elfújtam, édesanyám akkor tanulta meg. Már a nagyobb leánykák mind tudják.” Ötvös Sára ritkán énekli: „Nemigen jut eszembe, inkább olyan újmódi ének ez.” Érzi talán idegen voltát, a magyar balladastílustól messze elkanyarodó megfogalmazásait.

A lejegyzés után tíz nappal újból elénekeltettük a balladát. Szövegéből két versszakot elhagyott (a másodikat és az ötödiket), több helyen változtatott a szórenden: Ide ma nem jött be senki helyett Nem jött be ide ma senki, és Erre kijött a szép leány helyett Kijött erre a szép leány. Az utolsó versszakot: Benyúl a gróf a zsebébe, / Kiveszi pisztolyát, / Lelövi előbb a lánykát / S azután őt magát, így variálta: Akkor a gróf elővette / Töltött pisztolyát, / Lelőtte előbb a lánykát / S végül ő magát.

Dallama műzenei eredetű.

(Ráduly 1979: 141–142.)