Által mennék én a Tiszán
ismeretlen
1. Által mennék én a Tiszán, nem lehet,
Majd lefordul a lovamról a nyereg.
Ha lefordul, én a Tiszába halok,
Szőke Tisza habjai közt maradok.
2. Túl a vízen van egy hajó kikötve,
Abban van egy barna legény megölve.
Mellette áll szürke pej paripája,
Búsan nyerít, halva van a gazdája.1
1. E ballada-kép az alföldről került a Székelyföldre. Megvan már Erdélyi János Népdalai és mondáiban a sokkal szebb eredeti is:
Tisza partján van egy hajó kikötve,
Abban fekszik az én rózsám megölve.
Jertek, lányok, öltöztessük bíborba.
Temessük el egy nefelejcsbokorba.
E dalt gyakran éneklik a székelyek is, de szép folytatását nem ismerik: ||
Tisza árját bús könnyeim nevelik,
Mert szemeim kedves rózsám nem lelik.
Széles világ Magyarország, de benne
Nincs, ki oly szép, nincs, ki oly karcsú lenne.
Amit még Erdélyi s a Hatszáz magyar nemzeti dal ide rugaszt: „Debrecenben magyar hiten születtem” nem ide való, egészen önálló régi dal az, mely a „Gyöngyöm, gyöngyöm”-féle diákról is szóló daloknak felel meg.
(Kanyaró 2015: 586.)
399. Által mennék én a Tiszán (Udvarhelyszék)
Lelőhely: MUEKvGyLtár 18. csomag [Bűntény- és betyárballadák Kanyaró Ferenc másolatában,
2–3. lap]
399.1. „Biztonsági másolat”: AKKvár–MsU 2105: 384–385. lap. Ismeretlen kéz írása.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 820–821.)