Állj meg, holló
Ni, hol kerekedik egy fekete felleg,
Alatta repül el egy fekete holló!
Állj meg, holló, állj meg, ne zavard a vizet,
Hogy igyak egy cseppet, hogy izenjek rólad!
Izenjek apámnak, izenjek anyámnak,
Izenjek anyámnak, jegybeli mátkámnak.
Ha kérdi, hogy vagyok, mondjad, hogy rab vagyok,
Vármegye piacán térdig vasban vagyok.
Megunta két lábam márványköven állni,
Megunta két kezem vészharangot húzni,
Megunta két fülem zöld erdő zúgását,
Megunta két szemem a messzi látását.
Né, hol leng egy nagy ház, Árgyélus a neve,
Abban van egy asztal gyásszal megterítve,
Azon van egy pohár, bánattal megtelve.
Mindegyikünkre jár e bánatos pohár,
Csak hozzám jönne el a szomorú halál.
Egy előbb közölt, ugyancsak szépkenyerűszentmártoni változattal az itt olvasható darabnak csak 1—3. szakasza egyezik, a mi változatunk 4—6. szakasza és az énekünket követő két darab (Állj meg, holló és Né, hol kerekedik) egy legalább a XVII. század közepéig visszavezethető tatár rabságbeli ének leszármazottja. Az 1—3. versszaknak Moldvából is több, eltérő, más énekekkel egybeénekelt változata ismeretes; egyiket ide iktatjuk:
Az erdő sziélibe
Nihol két katona!
Egyik mondja vala:
„Isztenem, Isztenem!”
Másik mondja vala:
„Ne buszully, baratim!
Hat ökör e füödet
Nem magának szántsa,
Anya ő sziép lyányát
Nem magának tartsa;
Nadra felneveli,
Szárnyára ereszti,
Sz ő távolán nézi,
Hod mász szidja, veri.”
Thaly Kálmán, Vitézi énekek I, 151—60. — Szabó T. Attila: ErdMúz. L, 120—2. — Változataira nézve l. Kriza, Vadr. 14. — Bartha—Kiss, ÖÉ. 394. — Domokos—Rajeczky I, 39—40. — Csanádi—Vargyas 366—7, 495—6. — Faragó, Jávorfa-muzsika 286—7.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 644-645.)