Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

A zágoni csárdában


Gyűjtő: Pozsony Ferenc
Gyűjtés ideje: 1973
Gyűjtés helye: Zágon
Közlő: Pozsony Ferenc
Közlés ideje: 1984
Megjelenés helye: Pozsony 1984: 192/96. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Török Irma, 38 éves



Szöveg

A zágoni csárdában,
A zágoni csárdában,
Ecet ég a lámpában,
Ecet ég a lámpában.

Kilenc betyár a vendég,
Kilenc betyár a vendég.
A tizedik én vagyok,
Hazamenni nem tudok.

- Édesanyám, kedvesem,
Édesanyám, kedvesem,
Van-e ingem szennyesen,
Van-e ingem szennyesen?

Ha nincs ingem szennyesen,
Ha nincs ingem szennyesen,
Hozok kettőt véresen,
Hozok kettőt véresen.

Vigye ki a Tiszára,
Mossa ki szép tisztára,
Mossa ki szép tisztára,
Úgy adja a fiára.



Megjegyzés

96–97. Kilenc betyár a vendég

            Név nélkül énekelt betyárballada, mely az előző típusból vált ki és önállósult. Lokalizálódott változatai szerte a vidéken elterjedtek. Már Albert Ernő is sok változatát közölte (Albert–Faragó 1973, 151–159. sz). Azon ritka betyárballadák közé tartoznak, melyek nagy népszerűségnek örvendenek a legfiatalabb nemzedék tagjai között is. Mulatónótákkal együtt éneklik a legszívesebben.

 

(Pozsony 1984: 266.)