A székely postáslegény
ismeretlen
1. Bükszádi nagy erdőség
Rejt egy szép postás legényt.
Pénzért ölték meg szegényt,
Pedig nem vétett semmit.
2. Lassan hajtott az erdőn,
Mikor megtámadták őt.
Fejszével csapták agyon,
Még pedig nem is nagyon.
3. Bedobták egy árokba,
Még nem is volt meghalva;
S úgy kapták harmad napra,
Véribe belé fagyva.
4. A jó székely emberek
Ottan temették el őt.
Nem volt semmi fizetésök:
Isten őket áldja meg!
E kezdetleges vers ily tökéletlen formában csak embriója lehetett a születendő balladának, mely csak szájról szájra adás által szokott csinos külsőt s kerekded szerkezetet ölteni. A szegény postáslegény tragédiáját különböző oldalról világítják meg a következő balladatöredékek.1
(Kanyaró 2015: 550.)
1. [Kötetünk 350, 351 és 352. számú adatára utal itt Kanyaró]
354. A székely postáslegény (Marosvásárhely)
Lelőhely: EA 2276: 191. lap, 137. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 801.)