A szegedi postáslegény
ismeretlen
1. A szegedi postáslegényt
Megölték a rablók, szegényt.
Erdő alatt meg volt halva,
Meg volt halva, vérbe’ fagyva.
2. Megölték száz forintjáért
És a kedves babájáért,
Hogy őtet ne szerethesse,
Többet már ne ölelhesse.
3. Eltemették az erdőbe,
Az erdőnek közepébe,
Hogy az ő kedves babája
Még csak sírját se találja.
349. A szegedi postáslegény (Séllye)
Lelőhely: EA 2276: 184. lap, 135. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.
349.1. A ballada eredeti lejegyzése: MUEKvGyLtár 51. csomag. Ismeretlen diák kézírása.
A gyerekes írás, a rengeteg helyesírási hiba arra vall, hogy alsó osztályos kisdiák lehetett a gyűjtő.
A szegedi postás legényt
Meg ölték a rablók szegényt
Erdö alat meg volt halva
Meg volt halva vérbe fagyva.
meg ölték 100 frtjáért
És a kedves babájáért
Hogy töbet őtet ne szerethese
Többet már ne ölelhesse. [Kanyaró betoldása]
Eltemeték az erdöbe ||
Az erdőnek közepébe [Előre hozott sor]
Hogy az ö kedves babája
Sirját me[!] ne találhasa Még csak sírját se találja.
Eltemeték az erdöbe
Az erdönek közepébe. Előrébb vitt sor
349.2. Kanyaró Ferenc második másolata a balladáról: MUEKvGyLtár 40. csomag.
A szegedi postáslegényt
Megölték a rablók szegényt.
Erdő alatt feküdt halva,
Meg volt halva, vérbe hagyva.
Megölték száz forintjáért
És a kedves babájáért.
Hogy többet ne szerethesse,
Eltemették az erdőbe.
Hogy az ő kedves babája
Sírját meg ne találhassa,
Eltemették az erdőbe,
Erdőnek a közepébe.
(Sellye, Maros-Torda m.)
349.3. „Biztonsági másolat”: AKKvár–MsU 2105: 380. lap. Ismeretlen kéz írása. Azonos Kanyaró második másolatával.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 799–800.)