A rab
Akácsos Albertné Zsigmond Lujza, 43 éves
Baló János Á., 52 éves
Bóthajtásos az én szobám,
Még a hódvilág se süt rám.
Majd rám süt a nap sugara.
Sötét börtön ajtójára.
Zireg-zörög a vasajtó,
Talán jön a fegyház-bíró.
Vizitálja fejem alját,
Nem ástam-e ki az alját?
– Csendőr urak, mit akarnak,
Talán vasazni akarnak?
– Mi vasazni nem akarunk,
Sárga csitkót kantározunk.
– Sárga csitkó nem eladó,
Nem a zsandár alá való.
Ha a zsandár lóra ülne,
Még a madár is rab lenne.
– Mondd meg, babám, az ügyésznek,
Tekintetes törvényszéknek,
El ne ítéljen örökre,
Csak úgy öt-tíz esztendőre.¹
Mondd meg, babám, az anyádnak.
Ne örüljön rabságimnak,
Mert ha rabságimnak örül,
Készt szúrok a szíve körül.
Ez a balladás dal 1923-ban lett a faluban újra népszerű. Öt legény gyilkosság miatt nyolc hónapig volt vizsgálati fogságban; kiszabadulásuk után kezdték énekelni, legelőször a pünkösdi bálban.
1 Változat: Csak tizenöt esztendőre.
(Konsza 1957: 198.)