A párja vesztett gerlice
Kövecses víz közepibe
Úgy feredik kiet górice.
Oda mene jegy nagy madár,
S ez egyiket elvádázá.
S ez egyiket elvádázá,
S e másikot megitatá.
Felreppene küs görice,
Biéreppene züőd erdüőbe,
Ott sem szállott sziép züőd ágra,
Leüle jegy asszú jágra.
Asszújágát kopogtassa,
Társecskáját rikótgassa.
Társam, társam, iédes társam,
Rikótnálak, de nem hallad.
Rikótnálak, de nem hallad,
Keresnélek, de nem kaplak.
Keresnélek, de nem kaplak,
Intenélek, de nem látlak.
Ha ién téged meg nem kaplak,
Ién sem szállok szép züőd ágra.
Ién sem szállok szép züőd ágra,
Leülök egy asszújágra.
Leülök egy asszújágra,
Ién leszek ez igaz árva.
Met ez árvát s ez idegent,
Miég e sziél es inkább fújja.
Miég e sziél es inkább fújja,
S ez eső es inkább veri.
S ez eső es inkább veri,
Met a több helt utuléri.
Min kinek nincs apja s annya,
Sem egy igaz pártfogója.
Sem egy igaz pártfogója,
Ién leszek egy, az ez árva.
Árva vagyok, árva lettem,
Szerencsiétlenül születtem.
Szerencsiétlenül születtem,
Met én tőled férejestem.
Párom, párom, iédes párom,
S ekit vártam egiész nyáron.
S ekit vártam egiész nyáron,
Hogy én valahol meglássom.
E ballada főmotívuma, a párja vesztett bánatos gerlice viselkedése abban az ó-, illetőleg középkori hiedelemben gyökeredzik, hogy a gerlice gyászában csak száraz ágra száll, és ott siratja párját. E motívum már Arisztotelésznél előfordul, irodalmunkban először Temesvári Pelbártnál (1503) latin szövegben, majd hamarosan a Nádor-kódexben (1508) magyarul is jelentkezik, sőt Balassi Bálint is él vele. Énekeskönyveink közül elsőként a Vásárhelyi daloskönyv (1672 körül) őrzi e gerlice-motívumot (Ferenczi kiad. 107). Népköltési gyűjtőink közül először Petrás Ince jegyezte le 1841—42-ben egy rövidebb és egy terjedelmesebb klézsei változatát. Azóta alig van népköltési gyűjtemény, amelybenne lenne benne a párja vesztett gerlice éneke. A román régiségből is már 1644-ből ismerünk rá vonatkozó adalékot.
Domokos—Rajeczky I, 68, 94—6, II, 217. — Gragger 201. — Ortutay, SzNb. 286—8. — Csanádi—Vargyas 510. — Leader 333—6. — Ortutay—Kriza 764—5. — Magára a motívumra
nézve l. Eckhardt Sándor, Középkori természetszemlélet a magyar költészetben: Kny. EPhilK. LIII. köt-ből 13—9. — Mona Ilona, Adatok a középkori magyar irodalom és a magyar népdalszövegek kölcsönhatásához: Ethn. LXXIV, 182—3.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 630-631.)