A nagy hegyi rabló
Árám Joakimné Kurkó Juliánna, 98 éves
Egy asszonynak vót egy leánya,
De férhez adta lányát nagy hegyi rablónak.
– Anyám, édesanyám, egyetlen leánya(!),
Mét adtál vót engem nagy hegyi rablónak?
Elvitte a leányt egy nagy erdő közi,
Erdő közepibe, hol csak a rabló járt.
Lett egy kis babája annak a leánnak,
És elment a rabló a maga útjára.
Ott hatta az asszont rengeteg erdőbe,
De megparancsolta, súba ne menjen el.
Szegén asszon nem ment, csak sírdogált magába. Ezt sírta:
– Anyám, anyám, anyám, lelkem édesanyám,
Köszönöm, hogy nevelt erdei rablónak.
Sírt az asszon, csak sírt, hullott az ő könnye,
Hazaért a rabló, hazaért a rabló.
Mondta:
– Sírtál, asszon, sírtál, vaj anyádhoz jártál,
Sírtál, asszon, sírtál, vaj anyádhoz jártál!
– Nem sírtam, nem sírtam, anyámhoz se jártam,
Nem sírtam, nem sírtam, anyámhoz se jártam!
– Sírtál, asszon, sírtál, vaj anyádhoz jártál,
Sírtál, asszon, sírtál, vaj anyádhoz jártál!
– Nem sírtam, nem sírtam, cserefát égettem,
Cserefát égettem, gyermeket rengettem,
S cserefának füstje csípte meg szememet,
Cserefának füstje csípte meg szememet.
Anyám, anyám, anyám, lelkem édesanyám,
Mét adtál vót engem nagy rablóvezérnek?
Véres ruhát mossam, s véres kést súroljam,
Anyám, anyám, anyám, lelkem édesanyám!
A rabló attól félt, nője elárulja,
Majd elmenyen haza, s ott őt elárulja.
– Én nem leszek vélled, s te se leszel véllem!
A fekete fődbe szépen eltemette.
S nem vót semmi baja, s nem vót semmi baja,
Heába kereste azt az édesanyja.
E balladának Vargyas Lajos 86 változata lelőhelyét közölte. (II. 1976. 221–242.), közöttük csíkiak: Borszék, Szárhegy, Tekerőpatak, Gyergyócsomafalva, Dotró 2, Gyergyalfalu 2, Csíkvacsárcsi, Csíkmadaras, Csíkjenőfalva, Csíkszenttamás, Kászonimpér, Gyimesfelsőlok.
Az Édesanyám sok szép szava kötetben még újabb 16 változat adatait soroltuk fel (Albert Ernő 1989. 153:13.) Kiegészíthetjük még: 1. Szenik Ilona-Almási István-Zsizsmann Ilona 1957. 61:29. 2. Jagamas János 1984. 99–77.; 3–4. Szegő Júlia 1988. 51:18.; 140:65. 5. Albert Ernő 1989. 82:13. 6 –8. Seres András-Szabó Csaba 1991. 144:82.; 236: 173.; 241:177. 9–10. Pozsony Ferenc 1994. 40–41: 4.A.,B.; 11–12. Zsók Béla 1995. 27:7. és 39:15.
A magyar változatokon kívül Vargyas Lajos még felsorolt morva, szlovák, kárpátukrán, orosz, román, lengyel, horvát-szlovén, bolgár adatokat, összesen 94-et. (II. 1976. 233.)
Ezek szerint a korábbi 86 adathoz hozzá kell adnunk 16+12-őt, így 114 változatról tudunk.
Legutóbb Faragó József készített jegyzeteket erről a balladáról is (1998. 293:23,).
Motívumai gyakran megtalálhatók más balladákban, sőt lírai dalokban.
Albert Mátyás és felesége 1977. július 11-én így mondotta el:
AM: Mért adtál hegyi tolvajhoz,
Az embergyilkoshoz?
AM-né: Úgy meguntam élni,
AM: S véres ruhát mosni.
AM-né: S annak vót más legénye, s nem adták ahhoz, hanem adták ehhez, a tolvajhoz.
AM: A híres legénhez.
AM-né: Cserefát égettem,
Cserefának füstje
Hozta ki a könnyem.
(Albert Ernő 2004: 306-307.)
Dallama azonos a 7. számúéval.