A megölt legény

ismeretlen

1. Megölék a legényt a paripájáért,
Beleveték a Tiszába a száz forintjáért.
Tisza pártját fogá s partjára kiveté,
Mind oda gyűlt halott látni, aki őt szerté.

2. Odament az apja, költi, de nem hallja,
– Kelj fel, kelj fel, édes fiam! Gyere velem haza!
Odament anyja is, költi, de nem hallja,
– Kelj fel, kelj fel, édes fiam, gyere velem haza!

3. Odament babája, költi, de meghallja:
– Kelj fel, kelj fel, édes bátyám[!] menjünk együtt haza!
– Csináltatsz-e húgom nékem egy koporsót?
– Csináltatok, lelkem bátyám, márványkő koporsót.

4. – Kivereted, húgom, valami rossz szeggel?
– Kiveretem, lelkem, bátyám, arannyal, ezüsttel.
– Megsiratsz-e, húgom, valami jajszóval?
– Megsiratlak, kedves bátyám, menyasszonyi szóval.

5. – Kikísérsz-e, húgom, a temetőszélre?
– Kikísérlek, lelkem, bátyám, a világ szélire.
– Megemlékszel rólam vagy egy kis idejig?
– Nem felejtlek, kedves rózsám, egész örök éltig.

E változat vége felé mind önállóbb lesz; eleje csak kevéssé tér el az alföldi balladától,
melynek összes ismert változatai mindannyian „Megöltek”-kel kezdődnek.
Megöltek egy legényt régibb balladáink közé tartozik. Már Erdélyi közölte régi, egyszerűbb
változatát. (Népdalok és mondák, I. 380. sz.) Thaly is közli egy XVIII. sz.-i
nyomtatványról. (Vitézi énekek, I. 377.) Dallama megvan Színinél, Győrffynél. Változatai
M. Népkölt. || Gyűjt. II. 29, I. 219, 224. A befejező rész ugyanott: I. 181. és II. 30.
(Vesd össze I. 544.) Erdélyi Múzeum 1901. 259; Vadrózsák 212–213, 223. lapján.
A székely változatok csaknem valamennyien mind a Vadrózsák 212–213. lapján közölt
változat költői szépségeivel díszítgetik fel az egyszerűbb alföldi balladát.
E ballada alapeszméje az, mi a régibb székely Kerekes Izsákban csak érintőleg van
kifejezve: a szerelmesre apjáénál és anyjáénál is nagyobb hatással van kedvesének
szava. Háromszori költögetés után a haldoklónak három vagy több kérése következik.
A leány megfelelő válaszai a kedves elvesztén érzett mély gyászt költői és népies nagyítással
fejezik ki.
Még meg kell jegyeznünk azt, hogy a magyar vidékekről eddig előkerült nehány apró
változata e balladának csak igen csekély és lényegtelen eltérést mutat a Csongrádból
közölt legeredetibb alaktól. (Népkölt. Gy. II. 29.)

(Kanyaró 2015: 160.)

13. Megölék a legényt (Kál )
Lelőhely: MUEKvGyLtár 50. csomag (Balladák ívlapokon, letisztázott formában, 6–7. lap).
A ballada szövege és a hozzá fűzött jegyzet ismeretlen kéz írásában, Kanyaró autográf bejegyzésével.
13.1. A ballada eredeti lejegyzése Szász István V. o. t. kézírásában: MUEKvGyLtár
40. csomag.

Megölék a szegény legényt
a pej paripáér ^{a paripájáért}
Belé veték a Tiszába a
száz forintjáért

Tisza vize pártját fogá, part
jára kiveté
^{Mind oda gyűlt halott látni, aki őt szereté} _{Kanyaró betoldása ez a sor}

Oda ment az apja, kőti de
nem halja,
Kelj fel kelj fel édes fiam
gyere velem haza.

Oda ment az anyja ^{anyja is} kőti
de nem halja
Kelj fel kelj fel édes
fiam gyere velem haza.

Oda ment a húga ^babája kőti de
nem ^meg halja, kelj fel kelj
fel édes bátyám gyere v. haza.

Csináltatsz-e hugom nekem egy
koporsót?
Csináltatok lelkem bátyám márványkő
koporsot.

Kivereted hugom valami
rossz szeggel?
Kiveretem lelkem bátyám
arannyal s ezüstel.

Meg siratsz e hugom valami
jaj szoval?
Meg siratlak kedves bátyám
anyai jaj ^menyasszonyi szoval.

Ki kisirsz e ^{kikísérsz-e} hugom a
temető széjre? ^{a temetőszélre}
Ki kisirlek ^kikísérlek lelkem batyam a
világ széjire ^szélire.
^{Megemlékszel rólam vagy egy kis idejig
Nem felejtlek, kedves rózsám, egész örök éltig.}

H. n., é. n.[1898/99. tanév] GYŰJTŐ: Szász István.

Töredékes és romlott szöveg, melyből nemcsak sorok hiányoznak, de összezavarodott a ballada
logikai rendje is.
Kanyaró Ferenc tizenkét szótagos sorokra és négysoros versszakokra tagolta a szöveget, a hiányzó részeket kiegészítette, és egyetlen szó kicserélésével változtatott a ballada koncepcióján is: a halottat szólítgató apa, anya után a diák lejegyzésében a legény húga költögeti bátyját, és bár az ő kérését sem hallja a meggyilkolt legény, mégis felteszi azokat a kérdéseket, melyekkel a halott legény kedvesét szokta faggatni. Kanyaró a halott húga helyett annak babáját szerepelteti a harmadik versszak első sorában, a továbbiakban azonban végig húgom és bátyám között folyik a párbeszéd.
A káli változatot 1896 májusa után kapta kézhez Kanyaró, ezzel magyarázható, hogy a balladához fűzött magyarázó jegyzetében sok mindent megismétel abból, amit a millenniumi gyűjteményben elmondott a ballada változatairól, párhuzamairól. (L. Kanyaró Ferencnek kötetünk 3. és 4. balladájához fűzött kommentárjait)
13.2. A ballada másolata Kanyaró Ferenc kézírásában (ceruzával írt piszkozati példány):
MUEKvGyLtár 50. csomag. Erről készült a letisztázott másolat.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 608-610.)