Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

A megölt legény


Gyűjtő: Faragó József
Gyűjtés ideje: 1942
Gyűjtés helye: Kilyén
Közlő: Konsza Samu
Közlés ideje: 1957
Megjelenés helye: Konsza 1957: 201-202./132. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Orbán Józsefné Mándoki Anna, 30 éves



Szöveg

Megöltek egy legént
Százhúsz forintjáért,
Belévették a Tiszába
Piros pej lováért.

De a Tisza nem szenvedte,
Az ő partjára kivette.
Arra járt egy halászlegény
S hálójába fogta,
S kihirdette, kié az az
Ügyes barna legény?
 
Odamegy az édesapja,
Költi, költi, de nem hallja.
– Kelj föl, kelj föl, édes fiam,
Gyere, ketten menjünk haza.

– Nem kelhetek, édesapám,
Mert én itt meg vagyok halva.
Rózsa Sándor éles késsit
Ide a szívembe szúrta.
Fekete fényes csizmámot
Így kell elviselnem.

(akkor) Odamegy az édesanyja,
Költi, költi, de nem hallja.
– Kelj föl, kelj föl, édes fiam,
Gyere, ketten menjünk haza.

– Nem kelhetek, édesanyám,
Mert én most meg vagyok halva,
Rózsa Sándor éles késsit
Ide a szívembe szúrta.
Fiatalságomat
Így kell letőtenem.

Odamegy az Iluskája,
Költi, költi, de nem hallja.
– Kelj fel, kelj fel, gyöngyvirágom,
Gyere, ketten menjünk haza.

– Nem kelhetek, édes babám,
Mert meg vagyok halva,
Rózsa Sándor éles késsit
Ide a szívembe szúrta.

– Meggyászolsz-e, babám
Egy-két ember előtt?
– Meggyászollak, gyöngyvirágom,
(meg az) Egész világ előtt.

Első nap fehérbe,
Másnap rózsaszínbe,
Harmadik nap, gyöngyvirágom,
Tiszta feketébe.