A megölt legény
Larker Krisztina 21 éves
Megöltek egy legényt
Hatszáz forintjáért,
Belévették a Tiszába
Piros pej lováért.
Tisza nem szenvedte,
Partjára kivette,
Odament a halászlegény,
Hálójába vette.
Odament az anyja,
Költi, de nem hallja.
– Kelj fel, fiam, édes fiam,
Hogy vigyelek haza.
– Kelnék, anyám, kelnék,
De meg vagyok halva,
Sárga hajam, göndör hajam
Vállamra van fagyva.
Odamegy az apja,
Költi, de nem hallja.
– Kelj fel, fiam, édös fiam,
Hogy vigyelek haza.
– Kelnék, apám, kelnék,
De meg vagyok halva,
Rámás csizmám, a bokszcsizmám
Lábamra van fagyva.
Odamegy rózsája,
Költi, de jazt hallja.
– Kelj fel, babám, édes babám,
Borulj a vállamra.
– Kelnék, babám, kelnék,
De meg vagyok halva,
Rózsa Sándor a szívemet
Élös késsel¹ szúrta.
– Kikisérsz-e, babám.
Bár csak a kapuig?
– Elkísérlek, édös babám,
Az örök házadig.
– Meggyászolsz-e, babám,
Bár csak három napig?
– Meggyászollak, édes babám,
Három esztendeig.
Esejjébe kékbe,
Másodikba zöldbe,
Harmadikba, édös babám,
Talpig feketébe.
– Csináltatsz-e, babám,
Fenyőfakoporsót?
– Csináltatok, édös babám,
Márványkőkoporsót.
– Leszegessz-e, babám,
Rozsdásfejű szeggel?
– Leszegezlek, édes babám,
Aranyfejű szeggel.
– Megsiratsz-e, babám,
Bár csak egy nép előtt?
– Megsiratlak, édes babám,
Egész világ előtt.
1 Változat: Aranykéssel.
(Konsza 1957: 199.)