A megölt csaplárosné
ismeretlen
1. Aj, de hosszú, aj, de széles ez az út,1
Az melyiken kilenc betyár elindult.
Mind az kilenc felnyergelt az lovára,
Beugratott a szegedi csárdába.
2. Csaplárosné, adjon Isten jó estvét!
Csaplárosné, ne kívánjon jó estvét,
Csaplárosné ne kívánjon jó estvét:
Még az éjen szívébe megy az nagy kés!
3. – Trézsi lányom, menj el, le az pincébe,
Hozzál bort fel ebbe a rongy iccébe.
– Nem kell nékem sem a bora, sem maga:
Még az éjen piros vérét kiadja.
4. Csaplárosné kimene az kiskertbe,
Feltekinte az csillagos egekre:
– Ó, istenem, vidd föl lelkem mennyekbe,
Mert az éjen föld issza a véremet…2
1. Aj a. m. jaj – népies kiejtéssel.
2. A 2-ik és 3-ik strófát lásd Arany–Gyulai: Népkölt. gyűjt. II. 42. A 4-ik strófa két első sorát uo. I. 236.
(Kanyaró 2015: 530.)
327. A megölt csaplárosné (Kolozsvár)
Lelőhely: EA 2276: 176. lap, 122. sz. Ismeretlen kéz írása Kanyaró autográf javításaival és jegyzetével. Feltehetően ez lehetett az eredeti lejegyzés, mert másolatát nem találtuk a Kanyaró-hagyatékban.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 793.)