A megcsalt szerelmes átka
Dimény Mózesné Szabó Anna
1. …Várd meg, várd meg, én édesem,
Mert megvér téged az isten!
Vér az isten, vér, jól látom,
Verjen is meg, azt kívánom.
2. Szeretetlen hites társsal,
Egy rossz, hideg, füstös házzal,
Gyermeked is sok szép legyen,
Örömed egybe’ se legyen,
Búzád földjén gaz teremjen,
Szőlőd földjén bokor nőjjen.
3. Út előtted gajasodjék,¹
Utánnad meg porosodjék.
Lovad lába ne botoljon,
Mégis nyakad megszakadjon.²
1. Gaj: göröngy, rög. „Mennyünk a gajat verjük el”: vetés után az összeállt földdarabokat elporlasztani.
2. Balladatöredéknek látszik. „Bolondság volt nádhoz bízni” kezdetű múlt századi ének folytatásaként énekelte Szabó Anna asszony.
35. A megcsalt szerelmes átka (Szabéd)
Lelőhely: EA. 2276: 319. lap, 254. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.
A ballada eredeti lejegyzését nem találtuk meg, a szöveg egyetlen másolata az 1896-os gyűjteményben maradt fenn. Kanyaró Ferenc balladatöredéknek vélte, annak ellenére, hogy Dimény
Mózesné egy 18. századi ének befejező részeként énekelte. Nem ismerjük a Bolondság volt nádhoz bízni kezdetű ének Szabó Anna-féle változatát, de lehetségesnek tartjuk, hogy egy átkozódásba átcsapó keserves része volt a gyűjteményben szereplő „balladatöredék”.
35.1. A ballada nyomtatásban: KANYARÓ Ferenc –RÉDIGER Ödön –OLOSZ Katalin 2009: 77/17.
sz. és 166/17. sz.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 619.)