Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

A magas hegy tetejéről


Gyűjtő: Kiss Enikő
Gyűjtés ideje: 1973-04
Gyűjtés helye: Vasláb
Közlő: Albert Ernő
Közlés ideje: 2004
Megjelenés helye: Albert Ernő 2004: 190/106. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Fórika Ágoston, 70 éves



Szöveg

A magas hegy tetejéről a völgybe néztem át,
Ott láttam három grófot, ki csónakon halász.

A legeslegfiatalabb, ki csónakában volt,
Szerelmes volt egy lányba, kinek már udvarolt.

Mivel a lányka szegény volt, övé nem lehetett,
Beköltözött a zárdába, s tovább éldegélt.

Mikor a gróf ezt megtudta, utána sietett:
- Hol van az új apáca, ki máma érkezett?

Ide ma be nem jött senki, és ki sem mehetett.
- Rátok gyújtom a zárdát, ha  ki nem külditek!

Ekkor a lányka kilépett, ki talpig gyászba állt,
Haja rövidre vágva, hisz kész apáca már.

Ekkor a gróf elővette zsebéből a karikát:
- Fogadd el, szép szerelmem, szívemnek zálogát!

- Minek nekem ez a gyűrű, hisz úgy sem hordhatom,
Zárdába kell, hogy élnem, és ott kell meghalnom.

Ekkor a gróf elővette zsebéből pisztolyát,
Szíven lőtte a lánykát, s aztán önmagát.



Megjegyzés

  Vargyas Lajos a ponyvaballadák közé sorolta (II.1976. 620.), és 19 változata lelőhelyét közölte, de Székelyföldön 1972-ig egyetlen változatát sem írták le. Okát annak is tulajdoníthatjuk, hogy a gyűjtők ritkán rögzítették „idegen jellegű dallama” és népköltészetünk hangulatától, stílusától eltérő volta miatt, pedig szinte minden községben éneklik, táncolnak is dallamára „németest” a bálokban. Füzetekbe is gyakran leírták.
  Vargyas Lajos azt is megállapította, hogy bizonyára „csehnémet vagy morva vásári énekesek terjesztették el nálunk” a századfordulón, még az Osztrák–Magyar Monarchia idején.
  Vargyas Lajos 23 német és holland változatának adatait  közölte. A Háromszéki népballadák kötetben az összegyűjtött, de nem közölt balladák között 18 változata található. (Albert Ernő-Faragó József 1973. 496–497:855–872.). Háromszéki változatokat soroltak fel az Álomvíz martján kötetben is (Pozsony Ferenc 1984. 246:418–424.)

(Albert Ernő 2004: 324.)