A lengyel tábor őre

Szabó Anna

1. Est borult a harcmezőre,
Fel s alá jár a had őre.
Mint a szép meggy, oly piros egy
Lányka jön elé.

2. – Hej, te szép lány, merre-honnan?
Oly sietve erre onnan.
– Rózsát szedtem a ligetben,
Onnan jöttem én.

3. – Tán a muszkák seregébül
Jősz, te lányka, hozzám kémül?
– Lelkem adta, reggel óta
Kit sem láttam én.

4. – Mit szabadkozol hiába?
Gyere bé e kis szobába.
– Katonácskám, vár már régen
Régi kedvesem.

5. – Itt, hol emberek nem látnak,
Adj egy csókot s elbocsátlak.
– Ha leugrol a lovadról
Isten hírivel.

6. – Nem szabad lóról leszállni:
Annyi, mint halálra válni.
– Úgy maradj hát, Isten veled!
Érd be semmivel.

7. – Hej, te lányka, hol lakásod?
Hol reméljem láthatásod?
– Azt anyámtul a vízen túl
Tudd meg akkoron.

 Még az inszurekciós háborúból való, a tavaly [kihúzva, föléje írva], 1904-ben meghalt 77 esztendős Szabó Anna nagyapja idejéből.
 A Vadrózsákban „Ott a réten egy virágszál” kezdettel van egy szakkal bővebb változata. (I. 268.) Szerzője nincs megnevezve.
 [Újabb lapon, kérdőjellel] Sárosi Gyula fordította Pul Vince után lengyelből 1839-ben A csók címen. Lásd Költemények. Pest, 1858. 301–3. lap. Egy grófhölgynek ajánlta versét Sárosi, s az egész országban elterjedt. Erdélyben az öregek ma is ösmerik.

(Kanyaró 2015: 190.)

46. A lengyel tábor őre (Szabéd)
Lelőhely: MUEKvGyLtár 50. csomag („Románcfélék”) Kanyaró Ferenc kézírása.
 Az eredeti lejegyzést nem ismerjük, csak Kanyaró Ferenc másolata maradt fenn. Valójában azt sem tudjuk, hogy Rédiger Ödön gyűjtötte-e, vagy más. Az adatközlő Dimény Mózesné Szabó Anna lehetett, lévén, hogy az ő nagyapjának idejére teszi Kanyaró a vers keletkezésének korát. Kérdéses viszont a gyűjtés időpontja: a „tavaly”-ként emlegetett 1904. – Szabó Anna halálának éve –, aligha lehet a gyűjtés éve, 1905 még kevésbé. Ez utóbbi esztendőben legfeljebb a másolatot és a jegyzetet készíthette Kanyaró.
 Azt, hogy kitől értesült Kanyaró Dimény Mózesné haláláról, nagy valószínűséggel meg tudjuk mondani: minden bizonnyal Rédiger Gézától, tanítványa apjától, aki unitárius lelkész volt Szabédon, s akihez – tordaiak lévén mindketten – ismeretség-barátság fűzte Kanyarót. Rédiger Géza örömmel figyelte fia (Rédiger Ödön) gyűjtőtevékenységét, maga is közbenjárt, hogy a falu tanítója lekottázza a Kálnoki Zsófika és a Molnár Anna dallamát, és hogy a kotta időben eljusson Kanyaróhoz.
 Lehet, hogy ennek a szövegnek a közvetítése is Rédiger Gézának köszönhető – egy hipotetikus meggondolás alapján: Rédiger Gézát – egy ifjúkori nagy fellángolása folytán – kiemelten érdekelhették a lengyel tárgyú énekek, melyek – a kéziratos énekeskönyvek tanúsága szerint – a 19. század közepén igen népszerűek voltak Erdélyben. A diák Rédiger Géza ugyanis 1863-ban, odahagyva a kollégiumot, felcsapott önkéntesnek a lengyel szabadságharcosok megsegítésére. Csak a lengyel felkelés leverése után tért vissza a kolozsvári unitárius kollégiumba, tanulmányai folytatására. Emiatt egy évvel később érettségizett, mint osztálytársai. – Még azt sem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy maga Rédiger Géza jegyezte le, s küldte el Kanyarónak az idős asszonynak ezt az énekét.
 Összehasonlítva a vers Vadrózsákban közölt szövegével (KRIZA János 1863: 268–269/ 521. sz.), a szabédi változat sokat egyszerűsödött a szájhagyományban, műköltői eredetét azonban így sem tagadhatja le. De az is lehet, hogy a két szöveg más-más fordítás útján terjedt el, s ezért tűnik a szabédi változat egyszerűbbnek, természetesebbnek.

46.1. Az ének nyomtatásban: KANYARÓ Ferenc–RÉDIGER Ödön–OLOSZ Katalin 2009: 80–81/19. sz. és 168–169/19. sz.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 622.)