A koldusasszony

Albert Mátyásné Tamás Katalin, 75 éves

Egy asszonynak vót három szép leánya,
S mind három leányát szépen felnövelte,
És férhez is adta három más országba.

A két nagyobb lányról mindig csak jót hallott,
Elment a rossz híre a legkisebbiknek:
A szegénynek nem ad, a szegényt nem szánja.

Gondolta magába ez az édesanya,
Elmenyen, elmenyen szép Törökországba
Legkisebb lányának látogatására.

Fel is felőtöze koldusi ruhába,
Meg is találta őt nagy Törökországba,
A legkisebb lányát, a lánya kapuját.

Be akara menni, a szolga azt mondja,
Hogy: – Ezen a kapun nem szabad bejőni
Ily rongyos ruhába koldusi asszonynak.

– Nem menyek bé, nem, nem, kérek egy kis ételt,
Egy karé kenyeret, pohár hideg vizet!
Bémenyen a szolga, mondja asszonyának:

– Asszonyom, asszonyom, nagyságos asszonyom,
Az a koldusasszon mindig csak azon sír:
Adjunk neki, adjunk egy karé kenyeret,
S karékenyér mellé pohár hideg vizet.

– Nem adok, nem adok, nincsen időm rája.
Falat kenyeremet adom a kutyámnak,
A pohár vizemet, öntöm a békának.

Kimenyen a szolga, mondja asszonyának:
– Nem kapsz itt te enned, mert az úri asszon,
Nem ér most rá arra, nem ér most rá arra.

De nem megy el szegény, szegény koldusasszony,
Csak úgy siránkozik, s kéri a kenyeret.
Azt mondja az asszony a szolgának egyszer:

– Fogd meg azt a koldust, azt a koldusasszonyt,
Dobd bé a pincébe, pince fenekébe,
Legyen a békák és kígyók eledele!

– Három esztendeje, három egész napja,
Legkisebb lányomnak tömlöcibe vagyok.
Meghallja a szolga, fut fel asszonyához:

– Asszonyom, asszonyom, nagyságos asszonyom,
Az a koldusasszony mind azt siránkozza,
Hogy legkisebb lánya tömlöcibe hervad.

Leszalad az asszon, a nagyságos asszon,
Meglássa az anyját pince fenekibe:
– Anyám, édesanyám, hát te vagy a koldus?

Bocsássál meg nekem, mindenem a tied:
Arany paripámot, az arany hintómot,
Mindent neked adok, csak bocsáss meg nekem!

– Menj el innen, menj el, én nem bocsátok meg.
Egye meg a rozsda az arany hintódot,
Verje el a kehe arany paripádot,
Téged pedig, fiam, vigyen el az ördög!

Én elmegyek innen haza a falumba,
Nem vagy az én lányom, rothadj a pokolba!

  Hosszú ideig alig néhány változatát ismerték. Korábban Az anyját fel nem ismerő leány típuscímen közölték (Ortutay Gyula-Kríza Ildikó 1976. 165:56.). Vargyas Lajos A gazdag asszony anyja (II. 248:22.) típuscímmel 12 változat lelőhelyét sorolta fel, amelyek között 6 csíki  a következő helységekből: Csíkmadaras, Ditró, Gyimesfelsőlok–Ránapataka 3, Gyimesfelsőlok–Sántatelek.
  Az Édesanyám sok szép szava kötetben e típus újabb 13 változat adataival sikerült gyarapítanunk. (Albert Ernő 1989. 152–153.) Ebben a kötetben újabb két változatot közölhettünk, s így 27-re emelkedik a rögzített adatok száma.
  Az átfogó európai kutatást végző Vargyas Lajos e balladának mását sehol nem találta.
  Külön is ki kell térnünk az átok motívumára. Katona Imre 500 erdélyi ballada vizsgálatakor 321 szövegben talált rá különböző átkokra, ami 64,2 százalékot jelent. Bizonyára a gyűjtés mennyiségének gyarapodásával magyarázható, hogy a XIX. században gyűjtött balladák között kevesebben fordul elő az átok, mint a XX. századiakban. (Katona Imre 1982. 319.)

(Albert Ernő 2004: 304-305.)