A kisasszony és a bojtár

Bálint András, 40 éves

1. Amott legel, amott legel, amott legel Endre báró gulyája,
    Barna Jancsi híres bojtár, s a kisasszony maga sétál utána.
    Már messziről kiáltja ja bojtárnak:
    – Jancsi, szivem, én édesem, a zöld fűre terítsd le ja subádat!

2. – Nem terítem én, édes szivem, nem merem én leritni
    a subám,
    Zöld a búza, a kerülő behajthatja a gulyám.
    – Terítsd le hát, édes szivem, ha mondom!
    Kiváltja jazt édesapám, kiváltja azt Endre báró, ha mondom.

227. A kisasszony és a bojtár – Mg. 710 c.

Dallamváltozatai a szakirodalomban: Bartók 146. sz.; Járdányi II. 160.

Szövege új stílusú népballada. Egy változatát 1. a 47. sz. jegyzetben. Simonffy Kálmán egyik népszerű dallamával (Kerényi 72.) énekelt variánsát 1. Függelék 542. sz. alatt. Teljesebb szövegváltozatokat  közölt Ortutay–Kríza 226–227. sz. A közreadott romániai magyar változatokra rámutatott Albert–Faragó 203–209. sz. jegyzet. A balladával kapcsolatos ismereteket legutóbb összefoglalta Vargyas 756–760.

            Gyűjtőútjaimon gyakrabban találkoztam e ballada közeli rokon típusával, mely a népköltészeti kiadványokban A báró lánya, ill. A bárókisasszony, újabban Bárólány és juhász címmel szerepel. Itt azt a változatot teszem közzé, amelyet Borzáson 1975. VIII. 13-án Kovács Sándorné Karajos Irén (42) adott elő (Mg. 2303 II. ee.)

Szendre báró leánya

1. Kinn a pusztán a szendrei határban

    Egy nagy nyárfa levelezik magában;

    Egy nagy nyárfa levelezik magában,

    Juhászlegény busulni jár alája.

2. Juhászlegény szive nagyon szomorú,

   Előveszi furulyáját, belefú.

   Furulyaszó felhallszik a pusztában,

   Elhallszik a Szendre báró kastélyba.

3. Nyitva van a Szendre báró ablaka,

    Kökényszemű  barna lány néz ki rajta.

    A kisasszony így sóhajt fel magába:

    – Miért is vagyok Szendre báró leánya?

4. Nem leszek a Szendre báró leánya,

    Sem pedig a Csongrádi gróf babája!

    Inkább leszek juhászlegény babája,

    Vagy pedig a sötét sírnak lakója!

5. Mikor eztet Szendre báró hallotta,

    Kilovagolt a szendrei határba,

    Megkérdezte legidősebb juhászát,

    Nem látta-e kökényszemű leányát.

6. – Nem láttam én, báró uram, ha mondom,

    Juhászom is három napja odavan,

    Juhászom is három napja odavan,

    Talán bizony a kisasszony vele van.

7. Kinn a pusztán eépítik a bitoufát,

    Amékre ja juhászlegényt akasztják.

    Fújja a szél gyócsingét, gyócsgatyáját,

    Nem öleli Szendre báró leányát.

8. Mikor eztet a kisasszony hallotta,

    Revolvelt vett, és hat golyót tett abba.

    Kisétált a juhászlegény sírjához,

    Nagy jajszó közt bánatát elsírta.

9. – Elvettétek életemnek mindenét,

    Elrabolták s szívemnek szerelmét,

    Szegény árva szívem oda-, odavan,

    Nyugtot sehol nem talál, csak a sírban.

10. Mikor eztet a kisasszony elmondta,

      Revorverét a mellének tartotta,

      Revorverét a mellének tartotta,

      Gyönge szívét éles golyó átfúrta.

E ballada további hat változata – ugyanezzel a műdal-dallammal – Ballán (Mg 1485 v), Bogdándon (Mg 1962 II k), Keresztúron (Mg 2099 II e), Perecsenben (Mg 1737 oo), Sámsonban (Mg 708 c) és Zoványban (Mg 2043 I hh) kerültek elő. Más két változatát – hibásan énekelt régi hétfokú népi dallammal – 1. Függelék 270. sz. alatt. A szakirodalomban 1. Ortutay–Kríza 223–225. sz.; Albert–Faragó 188–202. sz.; Vargyas 751–755.

Nemrég Szabó T. Attila és Domokos Pál Péter is foglalkozott e témával, 1. Szabó T. Attila: A bárókisasszony balladájának históriája Apor Péternél. Ethnographia LXXXVI (1975), 368–370.; Domokos Pál Péter: Szendre báró leánya balladájának tárgytörténeti háttere uo. 618–624.

(Almási 1979: 300-301.)

A hivatkozás feloldásához: Hivatkozott irodalom.