Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

A kisasszony és a bojtár


Gyűjtő: Almási István
Gyűjtés ideje: 1963-03-15
Gyűjtés helye: Szilágysámson
Közlő: Almási István
Megjelenés helye: Almási 1979: 202/227. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Bálint András, 40 éves



Dallam



Szöveg

1. Amott legel, amott legel, amott legel Endre báró gulyája,
    Barna Jancsi híres bojtár, s a kisasszony maga sétál utána.
    Már messziről kiáltja ja bojtárnak:
    – Jancsi, szivem, én édesem, a zöld fűre terítsd le ja subádat!

2. – Nem terítem én, édes szivem, nem merem én leritni
    a subám,
    Zöld a búza, a kerülő behajthatja a gulyám.
    – Terítsd le hát, édes szivem, ha mondom!
    Kiváltja jazt édesapám, kiváltja azt Endre báró, ha mondom.



Megjegyzés

227. A kisasszony és a bojtár – Mg. 710 c.

Dallamváltozatai a szakirodalomban: Bartók 146. sz.; Járdányi II. 160.

Szövege új stílusú népballada. Egy változatát 1. a 47. sz. jegyzetben. Simonffy Kálmán egyik népszerű dallamával (Kerényi 72.) énekelt variánsát 1. Függelék 542. sz. alatt. Teljesebb szövegváltozatokat  közölt Ortutay–Kríza 226–227. sz. A közreadott romániai magyar változatokra rámutatott Albert–Faragó 203–209. sz. jegyzet. A balladával kapcsolatos ismereteket legutóbb összefoglalta Vargyas 756–760.

            Gyűjtőútjaimon gyakrabban találkoztam e ballada közeli rokon típusával, mely a népköltészeti kiadványokban A báró lánya, ill. A bárókisasszony, újabban Bárólány és juhász címmel szerepel. Itt azt a változatot teszem közzé, amelyet Borzáson 1975. VIII. 13-án Kovács Sándorné Karajos Irén (42) adott elő (Mg. 2303 II. ee.)

Szendre báró leánya

1. Kinn a pusztán a szendrei határban

    Egy nagy nyárfa levelezik magában;

    Egy nagy nyárfa levelezik magában,

    Juhászlegény busulni jár alája.

 

2. Juhászlegény szive nagyon szomorú,

   Előveszi furulyáját, belefú.

   Furulyaszó felhallszik a pusztában,

   Elhallszik a Szendre báró kastélyba.

 

3. Nyitva van a Szendre báró ablaka,

    Kökényszemű  barna lány néz ki rajta.

    A kisasszony így sóhajt fel magába:

    – Miért is vagyok Szendre báró leánya?

 

4. Nem leszek a Szendre báró leánya,

    Sem pedig a Csongrádi gróf babája!

    Inkább leszek juhászlegény babája,

    Vagy pedig a sötét sírnak lakója!

 

 

5. Mikor eztet Szendre báró hallotta,

    Kilovagolt a szendrei határba,

    Megkérdezte legidősebb juhászát,

    Nem látta-e kökényszemű leányát.

 

6. – Nem láttam én, báró uram, ha mondom,

    Juhászom is három napja odavan,

    Juhászom is három napja odavan,

    Talán bizony a kisasszony vele van.

 

7. Kinn a pusztán eépítik a bitoufát,

    Amékre ja juhászlegényt akasztják.

    Fújja a szél gyócsingét, gyócsgatyáját,

    Nem öleli Szendre báró leányát.

 

8. Mikor eztet a kisasszony hallotta,

    Revolvelt vett, és hat golyót tett abba.

    Kisétált a juhászlegény sírjához,

    Nagy jajszó közt bánatát elsírta.

 

9. – Elvettétek életemnek mindenét,

    Elrabolták s szívemnek szerelmét,

    Szegény árva szívem oda-, odavan,

    Nyugtot sehol nem talál, csak a sírban.

 

10. Mikor eztet a kisasszony elmondta,

      Revorverét a mellének tartotta,

      Revorverét a mellének tartotta,

      Gyönge szívét éles golyó átfúrta.

 

E ballada további hat változata – ugyanezzel a műdal-dallammal – Ballán (Mg 1485 v), Bogdándon (Mg 1962 II k), Keresztúron (Mg 2099 II e), Perecsenben (Mg 1737 oo), Sámsonban (Mg 708 c) és Zoványban (Mg 2043 I hh) kerültek elő. Más két változatát – hibásan énekelt régi hétfokú népi dallammal – 1. Függelék 270. sz. alatt. A szakirodalomban 1. Ortutay–Kríza 223–225. sz.; Albert–Faragó 188–202. sz.; Vargyas 751–755.

Nemrég Szabó T. Attila és Domokos Pál Péter is foglalkozott e témával, 1. Szabó T. Attila: A bárókisasszony balladájának históriája Apor Péternél. Ethnographia LXXXVI (1975), 368–370.; Domokos Pál Péter: Szendre báró leánya balladájának tárgytörténeti háttere uo. 618–624.

(Almási 1979: 300-301.)

 

A hivatkozás feloldásához: Hivatkozott irodalom.